Egy zseniális feldolgozás az Illés egyuttes egyik számárol... Amikor én meg kissrác voltam
Tatti ri tatta ter je re re :))))))))). Nagyon jó.
Schizoid - A csend elaltat
A formáció 1999. októberében alakult, és egy évre rá már meg is jelent első nagylemezük, “Ösztön” címmel. Ez igen komoly teljesítmény egy rockzenekar esetében, de nézzük hogy tudtak eljutni idáig a fiúk. Lemezszerződéshez a jelenlegi kiadójuk által meghirdetett, tehetségkutató versenyen elért első helyezés nyereményeként jutottak. A Schizoid komoly lehetőséget kapott, amikor a Beatrice előzenekaraként léphetett színpadra, ami nem lehet véletlen, hiszen Laczik Ferencet láthatjuk a basszus szekcióban, aki egyben a Beatrice oszlopos tagja is. Az album egy rendkívül kísérletező, stílusilag nehezen behatárolható, ötletesen hangszerelt lemez. Alap profiljuk a rock, az is a keményebb fajtából. A számok fülbemászó refrénjei a stílustól idegenkedőknek is kellemes élményt nyújthatnak. Hallunk itt fúvósokat, női vokált, gépi hangszereket, effekteket. A szerzemények többsége kemény, gitár alapokra épül, de helyet kaptak lazább rap betétek ugyanúgy, mint hardcore-os, metalos hörgések, alternatív elemek, vagy olykor Ákost idéző, dallamos gondolatok. A lemez szövegvilága jól illeszkedik a zenéhez, és elsősorban nem nevezhetjük primitívnek, a mondanivalót költői mélységekbe helyezik, ami sokat elárul a csapat hozzáállásáról, komolyságáról. Első hallgatásra kétkedve fogadhatjuk a lemezt, ami a stílusok illesztésének kisebb összeforratlanságából adódhat, de ugyanakkor fellelhető a csapat egyedi hangzása is, amely ha az évek során kiforrottabbá, profibbá válik, akkor következő lemezükkel akár egy szélesebb közönség érdeklődését is kiválthatják. A Schizoid bemutatkozó lemeze mindenképp egy üde színfolt a magyar piacon. Ajánlott mindenkinek aki szereti a dallamos zenét, és nem zárkózik el a rockosabb megpróbáltatásoktól sem.
fadam | 2008.12.09. 16:19:08egész jó, tetszik a dob a zenéjükben
Az Omega több tekintetben is úttörőnek számít a magyar könnyűzene történetében. 1968-ban elsőként jelent meg önálló albuma Magyarországon, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek (az Illés zenekar Ezek a fiatalok című albumán más együttesek is játszottak). Az 1969es 10000 lépésé volt az első kinyitható lemezborító, az album zenei anyagából pedig elkészült az első önálló tévéshow, a Tízezer lépés – Omega Show. Az együttes elsőként jutott ki az Egyesült Királyságba, a magyar együttesek közül nekik volt a legtöbb eladott lemezük Magyarországon (az 1979-es Gammapolis, 650 ezer példánnyal) és külföldön (az 1977-es Time Robber, 1 millió példánnyal). Az Omega volt az első együttes, melyet az Állami Hangversenyzenekar kísért (az 1973-as Omega 5 című albumon), valamint a magyar együttesek közül az Omegának volt először digitális stúdiója. Elsőként jelent meg CD-je (az 1988-as Platina című válogatásalbum) és DVD-je (a 2000-ben kiadott OmegakonceRT Népstadion 1999). Az Omega tagjai léptek fel elsőként egységes színpadi ruhában és az együttes koncertjein használtak elsőször füstgépet, lézershow-t, valamint a látványelemek kiegészítésére kivetítőt.
Fonográf - Vihar előtt
Erről a dalról nem tudom mit írjak. Én az esőt nagyon szeretem, és ezt a koncertfelvételt különösen. Nem hiszem, hogy bármit is áthallani vagy politikai irányba mozdítani kéne ezen: az Illés és a Fonográf még sok nemzedéken át megmaradó és élvezhető, bulis és gondolkodtató zenéket adott nekünk. Ha ezek az emberkék nem ide születnek, és véletlenül angolul énekelnek, akkor most szájtátva-rajongva lesnénk ezt a muzsikát, és mindenkinél ott lenne a polcon az eredeti CD. Így meg "csak" előítéletekkel terhelt hazaiak.