Izé

"Nagyrészt torz, agresszív üvöltések, artikulátlanságba fajuló ordítások hagyják el énekesük gégéjét, ahelyett, hogy példának okáért tisztán, metálosan énekelné ki a hangokat. Ami zenéjüket illeti, thrash-ben gyökerezett zúzások dominálnak, középtempós szuperparaszt menetelésekkel, néha meg karcos, metalcore-s megoldásokkal kiegészítve. Szólókért külön dicséret illeti őket, amiért nem fukarkodtak."

Ha ismerős a szám, és nem tudod honnan, akkor segítek, a Fast and Furious: Tokyo Drift című filmben is ez szól, de a New World Disorder 5 című bringás filmben is.

A folkos elemekkel díszített, zenéjében harsonát(!) is prezentáló Sear Bliss 2007-es, az évi komplett black metal felhozatalt az asztalról lesöprő The Arcane Odyssey albumáról szól a beküldött dal. Egyik legismertebb, és legelismertebb magyar banda. Myspace  

Egy kis improvizáció a Blues királyától...

Közreműködők: Howard Jones (Killswitch Engage), Robb Flynn (Machine Head), Jordan Whelan (Still Remains), Jeff Waters (Annihilator), Christian Olde Wolbers (Fear Factory), Andols Herrick (ex-Chimaira)

Jeff Waters szoló

Twilight of the Thunder God a címe az Amon Amarth 7. albumának. Pontos megjelenési dátum: szeptember 22.(hétfő)

A lemez érdekessége amellett hogy, egy igen ígéretesnek tűnő speciális kiadásban (bonusz CD+DVD) is elérhető lesz, még híres zenészek is tiszteletüket teszik rajta egy-egy nótában. Nevezetesen L.G. Petrov, az Entombed énekese a Guardians Of Asgaardban, a Childreon of Bodom gitárosa, Roope Latvala egy szóló erejéig a Twilight Of The Thunder Godban, és az Apocalyptica egész tagsága a Live For The Killben.

Késő ősszel a zenekar csatlakozik az Unholy Alliance III nevezetű turnéhoz, melyen a Mastodon, a Trivium és a Slayer társaságában zúzzák le Európa egy részét, hozzánk legközelebb Bécset, november 16-án.

A Los Angeles-ben nemrég alakult The Human Abstract zenekar bemutatkozó lemeze  merész. Zenéjük stílusok között mozog, van európai matek metal, progresszív metal, gyors és durva metalcore, neoklasszikus szólók, punkos és emos énektéma, klasszikus HC-s dühöngés.

A SUBKULTURE mögött Kem Secksdiin áll, ő a Celldweller-ből, illetve a Crossbreed-ből lehet ismerős, az első kislemezt (Erasus) ennek köszönhetően maga Klayton Celldweller pofozta hegyesre, innentől kezdve nyilvánvaló breakbeat per dnb-alapokra helyezett riffelések (9th szerint nyúmetál lenne ez, égbe feldobott keresztgitárokkal meg isten tudja még mivel) adják az alapot az éjszakai száznyolcvan fokos kézifékesekkel bőven megszórt üldözésekhez vagy feszültségűző zonerunokhoz, ha valaki azt mondaná, ez az új Celldweller-album első nótája, beszopnám a legnagyobb természetességgel. Még a vocoder is ugyanúgy szól, ugyanaz a központozás, talán csak dallamosabb és erre még a halfpipeban is szívesebben töri ki az ember a karját, mint az akármelyik új deszkapunkra. Megyek, ki is töröm a karom, az elmúlt pár napban ahány sebesülést kaptam, egy príma szakadékos fracture már csak nem oszt, nem szoroz.