Izé

Schizoid - A csend elaltat
A formáció 1999. októberében alakult, és egy évre rá már meg is jelent első nagylemezük, “Ösztön” címmel. Ez igen komoly teljesítmény egy rockzenekar esetében, de nézzük hogy tudtak eljutni idáig a fiúk. Lemezszerződéshez a jelenlegi kiadójuk által meghirdetett, tehetségkutató versenyen elért első helyezés nyereményeként jutottak. A Schizoid komoly lehetőséget kapott, amikor a Beatrice előzenekaraként léphetett színpadra, ami nem lehet véletlen, hiszen Laczik Ferencet láthatjuk a basszus szekcióban, aki egyben a Beatrice oszlopos tagja is. Az album egy rendkívül kísérletező, stílusilag nehezen behatárolható, ötletesen hangszerelt lemez. Alap profiljuk a rock, az is a keményebb fajtából. A számok fülbemászó refrénjei a stílustól idegenkedőknek is kellemes élményt nyújthatnak. Hallunk itt fúvósokat, női vokált, gépi hangszereket, effekteket. A szerzemények többsége kemény, gitár alapokra épül, de helyet kaptak lazább rap betétek ugyanúgy, mint hardcore-os, metalos hörgések, alternatív elemek, vagy olykor Ákost idéző, dallamos gondolatok. A lemez szövegvilága jól illeszkedik a zenéhez, és elsősorban nem nevezhetjük primitívnek, a mondanivalót költői mélységekbe helyezik, ami sokat elárul a csapat hozzáállásáról, komolyságáról. Első hallgatásra kétkedve fogadhatjuk a lemezt, ami a stílusok illesztésének kisebb összeforratlanságából adódhat, de ugyanakkor fellelhető a csapat egyedi hangzása is, amely ha az évek során kiforrottabbá, profibbá válik, akkor következő lemezükkel akár egy szélesebb közönség érdeklődését is kiválthatják. A Schizoid bemutatkozó lemeze mindenképp egy üde színfolt a magyar piacon. Ajánlott mindenkinek aki szereti a dallamos zenét, és nem zárkózik el a rockosabb megpróbáltatásoktól sem.

A SUBKULTURE mögött Kem Secksdiin áll, ő a Celldweller-ből, illetve a Crossbreed-ből lehet ismerős, az első kislemezt (Erasus) ennek köszönhetően maga Klayton Celldweller pofozta hegyesre, innentől kezdve nyilvánvaló breakbeat per dnb-alapokra helyezett riffelések (9th szerint nyúmetál lenne ez, égbe feldobott keresztgitárokkal meg isten tudja még mivel) adják az alapot az éjszakai száznyolcvan fokos kézifékesekkel bőven megszórt üldözésekhez vagy feszültségűző zonerunokhoz, ha valaki azt mondaná, ez az új Celldweller-album első nótája, beszopnám a legnagyobb természetességgel. Még a vocoder is ugyanúgy szól, ugyanaz a központozás, talán csak dallamosabb és erre még a halfpipeban is szívesebben töri ki az ember a karját, mint az akármelyik új deszkapunkra. Megyek, ki is töröm a karom, az elmúlt pár napban ahány sebesülést kaptam, egy príma szakadékos fracture már csak nem oszt, nem szoroz.

A kanada gazdagon burjánzó death metal színteréről érkező, montreali illetőségű Beneath The Massacre méltán érdemli ki magának az egyik legsúlyosabb és legtechnikásabb zenekar címét.

Az együttes 1993-ban alakult Budapesten, Dark Clouds néven, és már a kezdetektől fogva az extrém, sötét hangulatú doom/death metal zene, illetve az időszerű, figyelemfelkeltő és fontos üzenetet hordozó dalszövegek (a központi téma alapvetően a minket körülvevő világ, annak legégetőbb mai kérdései, problémái) mellett kötelezte el magát.

A címét nem vagyok hajlandó magyarra fordítani.

A Heroes of Migh and Magic 5 játék (Ubisoft) nem csak az élmény miatt lett hatalmas, hanem a kinézet, és nem tolsó sorban a zenéi miatt (az egész heroes-sorozat zenéje Paul Romeronak köszönhető - Kösz Paul!). Minden zene nagyon el lett találva, teljesen oda illik, ahol hallhatjuk. Ez a zene a Sylvan town zene, de vannak még további town, siege, battle, campaign (mindegyik típus minden városhoz: Haven, Sylvan, Academy, Necropolis, Dungeon, Inferno, Fortress, Stronghold), továbbá terrain zenék (dirt, grass, lava, rough, sand swamp, underground, water), és még sok más egyéb is. Nagy részük fenn van youtube-on, és mindegyik megér egy meghallgatást szerintem :) Ja, és az intro zenéjét csak az eredeti H5-nek találtam meg, de mindhárom közül ez a legjobb: HoMM5