Izé

A Mézga Aladár Sound System fölöttébb szórakoztató tud lenni, ha egyszer kitör. Van, aki a Bëlgára, van, aki a Vad Fruttikra, vagy a Méhekre asszociál róla, egyszóval sokoldalú, mellesleg roppantul egyedi. A küldött nóta egy képzeletbeli magyar fiúcsapatot figuráz ki, a jó ízlés határain belül. Célközönségük mindenki, aki érti a viccet.

Schizoid - A csend elaltat
A formáció 1999. októberében alakult, és egy évre rá már meg is jelent első nagylemezük, “Ösztön” címmel. Ez igen komoly teljesítmény egy rockzenekar esetében, de nézzük hogy tudtak eljutni idáig a fiúk. Lemezszerződéshez a jelenlegi kiadójuk által meghirdetett, tehetségkutató versenyen elért első helyezés nyereményeként jutottak. A Schizoid komoly lehetőséget kapott, amikor a Beatrice előzenekaraként léphetett színpadra, ami nem lehet véletlen, hiszen Laczik Ferencet láthatjuk a basszus szekcióban, aki egyben a Beatrice oszlopos tagja is. Az album egy rendkívül kísérletező, stílusilag nehezen behatárolható, ötletesen hangszerelt lemez. Alap profiljuk a rock, az is a keményebb fajtából. A számok fülbemászó refrénjei a stílustól idegenkedőknek is kellemes élményt nyújthatnak. Hallunk itt fúvósokat, női vokált, gépi hangszereket, effekteket. A szerzemények többsége kemény, gitár alapokra épül, de helyet kaptak lazább rap betétek ugyanúgy, mint hardcore-os, metalos hörgések, alternatív elemek, vagy olykor Ákost idéző, dallamos gondolatok. A lemez szövegvilága jól illeszkedik a zenéhez, és elsősorban nem nevezhetjük primitívnek, a mondanivalót költői mélységekbe helyezik, ami sokat elárul a csapat hozzáállásáról, komolyságáról. Első hallgatásra kétkedve fogadhatjuk a lemezt, ami a stílusok illesztésének kisebb összeforratlanságából adódhat, de ugyanakkor fellelhető a csapat egyedi hangzása is, amely ha az évek során kiforrottabbá, profibbá válik, akkor következő lemezükkel akár egy szélesebb közönség érdeklődését is kiválthatják. A Schizoid bemutatkozó lemeze mindenképp egy üde színfolt a magyar piacon. Ajánlott mindenkinek aki szereti a dallamos zenét, és nem zárkózik el a rockosabb megpróbáltatásoktól sem.

ui.: első feltöltés, szóval egy világ törne bennem össze, ha nem kerülne ki. ;) 

The Subways - Rock & Roll Queen
A fiú-lány frontemberpár vezette brit Subways 2005 végén fellépett a Narancsvidék című amerikai tévésorozatban, és Rock & Roll Queen című slágerük az azzal egy időben kijött The OC Mix 5 válogatáslemez húzódala lett.

A két fiúból és két lányból álló glasgow-i Sons And Daughters szépen kifejlődött 2001-es indulása óta. A debütáló hétszámos minialbum, a 2003-as Love The Cup egyenetlen félakusztikus dalai után a kvartett az első igazi nagylemeznek számító 2005-ös The Repulsion Box idejére már zajos, fésületlen szerzeményekkel hirdette, hogy érdemes odafigyelni rá (ezt a 2006-os Szigeten mi magyarok is megtehettük), és a következő nekifutásra gondos megmunkálással – és egy neves producer segítségével – egy egészen remekbeszabott Sons And Daughters-anyag készült.

A brit zenei újságírók által összeállított lista első ötösében három indie zenekar is helyet kapott. A kéttagú, egy lány énekes-gitárosból és egy fiú dobosból álló The Ting Tings-t afféle inverz White Stripesnak is nevezhetnénk, bár a két zenekar stílusa azért jócskán különbözik. A 2006-ban alakult manchesteri Ting Tings saját bevallása szerint garázs-popot játszik, első kislemezük That's Not My Name címmel egy helyi kiadónál jelent meg 2007-ben, ám hamarosan az ismert BBC lemezlovas, Steve Lamacq playlistjén landolt. Első koncertjüket is ebben az évben adták, majd a júniusi Glastonbury fesztiválon egy emlékezetes koncerttel hívták fel magukra a figyelmet.

(Chelsea - Samaya Lyubimaya)



Sok infót nem találtam róluk, talán ez az oldal. Ők egy igen tehetséges orosz fiúbanda, érdemes legalább egyszer belehallgatni mert frenetikusak a srácok ;)

Pál Utcai Fiúk - Bál
Hajsza
Utolsó év
Anno ez volt az alternatív.
A nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején az uderground zenei szintér fontos szereplője volt a PUF és szerencsére ma sem tétlenek. (Bár tudtommal 2000 óta nem csináltak lemezt...) Sikeresen átvészelték a rendszerváltást és az azt követő letargiát és már túl vannak a 20.-on is.
Honlap

1995 nyarán két DJ, Danski és Delmundo, összeállt egy csapatba 4 állandó partiarccal, akik az ő illegálisan szervezett tengerparti mulatságukra jártak. 2 lányról és 2 fiúról van szó. Az első időkben a négyes csak, mint tánckar működött, kiegészítva a 2 DJ zenéjét. A botrány sosem állt távol tőlük. A bulik alatt az élő állatok, éneklő apácák, a bútorégetés és több doboznyi vazelin sem hiányzott az előadásból.

Take me to the city

Kiss

We like to party