Izé

Az elmúlt hét bulvárgyöngyszeme minden kétséget kizáróan Berki Krisztián kivasalt heréje. A nép kiakadt rajta, hogy mi ez, meg úgy egyáltalán minek. Engem viszont elgondolkodtatott, mert ha a punci- és a mellplasztika rendben van, akkor a golyókon miért ne lehetne alakítani egy keveset? Hé, ez diszkrimináció a férfiakkal szemben!

Mindenki B.J.-je akár sziporkázóan vicces, meghatóan esetlen, gyengeségeit bátran vállaló öregcsaj is lehetne, akinek történetei reményt nyújtanak az élet útvesztőiben nehezen boldoguló nőknek. Ehelyett két lábon járó közhelygyűjtemény – afféle megelevenedett sztereotípia-halmaz, akinek nincs munkája, más neveli a gyerekeit, és folyton azon jár az esze, hogyan tudna egy minél rendszeresebben használható farokra szert tenni. Helen Fielding legújabb kötetéből, a Mad About The Boy-ból legalábbis ez derül ki.

Kedves, vicces és szórakoztató a Coming Out. Csak éppen a melegek világához nincs köze, pedig elvileg hazánk első „buzis” mozijának indult. Azt üzeni, hogy a homoszexualitás egy alapos fejbeütéssel véglegesen gyógyítható: nem kell aggódni, a második odacsapás után sem kattan vissza a gomb, sosem áll többé szőrös popsik látványára a péló.

Csak a pénzre megyek - hirdeti a Nike felsője, pedig az olimpiát kéne reklámoznia. Menő, vagy ciki kiírni magunkra, hogy ribancok vagyunk?

Vannak olyanok, akik már a puszta szándék pillanatában lebuknak, és a lúzerség mércéjét tekintve ugye, az sem mindegy, hogy milyen módon, milyen körülmények között történik meg a hűtlenség lelepleződése.