„Bazinagy amcsi szekta, amiben benne van Tom Cruise és John Travolta” - ennyit tudtam a szcientológiáról összesen, amíg a New York Times bestseller-listáról rám nem kacsintott Jenna Miscavige Hill könyve. Az egyház fejének unokahúga elképesztően mocskos részleteket tárt napvilágra.
Poénos feliratokat tesznek az arcképére, sült krumplit montíroznak a fejfedőjének helyére, kecskét illesztenek a testére - röviden szólva viccet csinálnak belőle. A kedden beiktatott Ferenc pápa ilyen internetes humorkultuszba érkezett, de a KDNP szerint bíróság előtt kellene felelniük az „elkövetőknek”.
„És a másik egy százalék?” - kérdezte a könyvelőm így adóbevallás idején. „Hát az inkább maradjon a NAV-é…” - válaszoltam félmosollyal és őszintén. Mert bár reformátusnak kereszteltek, nincs az az egyház, amelyiknek akár egy fillért is adnék. A hit ugyanis számomra sokkal összetettebb jelenség.
„Odanézz, Cilikém! Szerinted ezt elhiszi a nép?” – bökött egy pufidzsekis nő az újságosstandon csalogató friss pletykalap felé. Az volt a címoldalon, hogy a fitneszguru megjárta a másvilágot, ahol találkozott elhunyt szeretteivel, de inkább visszajött lefogyasztani az élőket.
Az ősköri vadászatoktól kezdve, a wiccákon és a kereszténység támadásán át, egészen az újjáéledésig...
