Minden mondata felér egy naplementés háttérre kívánkozó idézettel. Hát hülye lennél kihagyni - még akkor is, ha borsos árú a belépőjegy. Hiszen olyan bölcs és okos az az ember, hogy valamit biztosan tanulhatsz tőle! A hiszékenységre vonatkozó leckétől viszont még sok-sok önsegítő előadás választ el...
„Ti hány nyelven beszéltek itthon?” – kérdeztem a Franciaországban tanult olasz-német anya és a Malajziában is megfordult skót apa kiskamasz lányait a család belga konyhájában. A fiatalabbik teli szájjal hármast mutatott. „Impressive!” – bólintottam olyan földről érkezvén, ahol janinak számít, akinek valamiből megvan „A Középfokú”.
Ez az úgynevezett liposzomális C-vitamin. Egy 2008-ban publikált, de mellékesen kezelt tanulmány szerint a liposzomális orális dózisú C-vitamin egy bizonyos mennyiségű vérkoncentrációban, semmilyen mellékhatás nélkül képes elpusztítani a daganatos sejteket. És remek hír, hogy ezt otthon is elkészíthetjük.
Addig röhög az ember az alapvető kérdésekre hülye választ adó felebarátairól szóló videókon, amíg maga is olyan helyzetbe nem kerül, hogy… Jelentem: én, aki korábban sosem vizsgáztam úgy, hogy valamelyik tétel egyik alpontját ne kentem volna oda-vissza, most fegyver nélkül mentem a csatába. És többet tanultam belőle, mint számonkérésből valaha.
Nagy dolgot véghezvinni sohasem könnyű. Főleg akkor, ha még jól rá is parázol. Egy barátnőm például szakdolgozat miatt készül most a hősi halálra, pedig ez már a második neki. Mármint szakdolgozatból, nem hősi halálból – abból az efféle „nagy dolgok” miatt mindannyiunknak sokkal több volt. Mégis feltámadtunk!
Háromszázezer forintnyi támogatást ad az állam azoknak, akik nem csupán általános- és középiskolás korukban, hanem a felsőoktatásban töltött évek alatt is magasról leszarták, hogy nyelvet tanuljanak. Még jó, hogy nem vagyok döntéshozó, mert tőlem mindössze tajgetoszi repjegyet kapnának. Csak oda.
„Leszarom a bankot, inkább rocksztár leszek!” – újságolta az egyik. „Nem engednek el egyetemre a munkahelyemről, pedig végre azt tanulom, ami az álmom. Felmondok!” – közölte a másik. Mindketten a barátaim. Huszonéves lányokról van szó, akik a hagyományos elvárásokra fittyet hányva, környezetükkel és saját magukkal is megküzdve vállalják: másra vágynak, mint néhány éve vagy akár hónapja. Megkattantak? Talán, de én bírom az ilyen arcokat.
Úgy gondolod, hogy a diplomád lófaszra sem jó? A nyelvvizsgáddal pedig kitörölheted a popód, mert éles helyzetben csak makogni tudsz? Mielőtt világgá kürtölnéd a panaszáradatod, jusson eszedbe: minden egyes papírod pontosan annyit ér, mint te. Nem többet, de nem is kevesebbet.
Ha a magyarok jelentősen csökkentenék sófogyasztásukat, a szívinfarktus és a stroke gyakorisága esne. Ám a sóbevitel mérséklésével sem ajánlott túlzásba esni egy új tanulmány szerint. A túl kevés nátrium ugyanis szintén veszélyeket jelent a szív- és érrendeszerre. Mennyi az optimális mennyiség a sóból?
„Utálatkönyv miért nincsen?” – kérdeztem költői jelleggel, miután kivégeztem néhány lélekemelő Müller Péter-kötetet. A válasz nyilvánvaló, persze: a közönyt és az ellenérzést nem kell tanulni, mert magától is megy az embernek.
