Izé

Társadalmunk valamiért úgy működik, hogy a hülyeségre még nagyobb hülyeséggel dívik felelni. Mintha attól helyrebillenne az egyensúly, és győzne a rossz fölött a jó. Én meg csak lesek – például az ilyen mekis-szoptatós történetek hallatán –, hogy mégis melyik bolygón vagyok.

A rendszeresség jó. Ezt nevelik belénk egészen pici korunktól fogva. Amíg csak aludni, szopni, játszani és pancsolni kell, egyszerű az élet. De mi van, ha felnőttként egy szép napon rájössz, hogy mókuskerékben vagy, ahol ugyanezt a négy dolgot csinálod?