Szépséges rózsatövek mellett sétáltam el. Az egyiken méretes felirat lógott, kissé kacifántos betűkkel. „Ha tudnád, milyen fájdalom mellett tartom rendben ezt a kertet, nem lopnád a virágot” – olvastam végig gyorsan, aztán néhány lépés múlva megtorpantam, és visszamentem.
Miért hallgatunk a hangulatunkhoz illő zenét egy szerelmi csalódás után?
Az egyik hipermarketben kilenc oszlop margarinra jut két oszlop vaj, és hasonló az arány a többi üzletben is. De vajon abban a két oszlopban melyik az igazi, a legfinomabb vaj? Feltérképeztük a hazai választékot, és szomorúan beálltunk a sor végére.
Hatéves voltam, amikor Kozso importálta az „ámokfutó” szót a kis életembe. Több mint egy évtizedig a szeretet popipari nagykövetének Szomorú szamuráj-szerű szerzeményei jelentették számomra az ámokfutást. Aztán ezek lecserélődtek tömeggyilkosokra, családirtókra és egyéb csuda fajzatokra.
A jó öreg hőmérő szomorúan gubbaszt az ablakkeret külső felén: már senkit sem érdekel, mit mesél. Kissé pontatlan szegény, mert rásüt a nap, vagy éppen túlzott árnyékban van. Az internet tette őt munkanélkülivé, mely akár egy undok vihart is képszerűen becsempész a falak közé.
