Pénteken volt szerencsém villámlátogatást tenni az EP-ben. Olyannyira magával ragadott az élmény, hogy még tizenkét óra elteltével is tágra nyílt szemekkel kortyolgattam a jázminteát a brüsszeli szálláshelyem szivecskés paplanja alatt - de nem azért, mert előtört belőlem az europatrióta, s elérzékenyültem volna. Figyelem: epés bejegyzés lesz.
Nem tudsz egyszerre a pillanatba veszni és pózolni. Nem tudsz egyszerre gyertyát gyújtani és adventi koszorút fotózni. Nem tudsz egyszerre enni és #foodporn-t posztolni. Nem tudsz egyszerre szeretni és szivecskéket rajzolni. Úgyhogy dönteni kell, ami nem mindig megy könnyen.
Néha más autójába pattanok, de a miénkbe nem szívesen engednék senkit. Néha másnál alszom, de előbb nyalnék csigát, minthogy bármennyi pénzért vendégül lássak valakit. Világok és szocializációs minták találkoznak bennem - már tudom, merre tartok, ám olykor még utánam nyúlnak a generációkon keresztül hordozott előfeltevések, tapasztalatok.
Felejtsd el, hogy a csoki bűntudatkeltő főgonosz lenne! Mértékletes fogyasztással, és a megfelelő minőségű ét változatot majszolva ugyanis egyenesen csodát tehetsz magaddal. Elismert nemzetközi szaklapokból gyűjtöttük össze, hogy az orvosok miért javasolhatják akár kiegészítő kezelésnek.
...a nap során végzett egyidejű feladatmegoldás miatt. Az alváshiányos hölgyek a fokozott igénybevétel miatt hajlamosak a depresszióra és az ingerlékenységre, továbbá a szívbetegségre, a stroke-ra is.
„Az ünnep nem mindig szabadság, de a szabadság mindig ünnep.” Miközben az utcákat róttam tegnap délután, ez fogalmazódott meg bennem. Az otthoni fenyőillat után magamba szívhattam az idegen, mégis ismerős ablakokon kiszivárgó olajgőz bukéját, a városszéli erdő semmivel össze nem téveszthető, hűvös levegőjét, meg a saját, ajándékba kapott parfümöm aromáját. A szabadság egyszerre ezerféle szagát. Az „ott vagyok, ahol jólesik” érzékekkel közvetített lenyomatát.
„Szívesen átengedek a kommunikáció szakosok szemináriumából egy órát, lenne kedve hozzá?” – kérdezte egykori tanárom, Zöldi László szerdán. Én pedig magamat is meglepő lelkesedéssel vágtam rá: hogyne, persze! Mintha nem az oktatói, előadói szerepet tartottam volna a lényemtől legtávolabb állónak egész életemben…
A közelmúltban két olyan helyzettel is szembesültem, amikor elvileg felnőtt emberek mással adattak át nekem egy szerintük konfliktusgyanús üzenetet. Magyarán szaladtak az óvó nénihez, hogy szóljon már rám, legyen szíves. Ahelyett, hogy közvetlenül velem rendezték volna az ügyet. Próbálom megérteni őket, de nem megy.
Apukám éppen annyival idősebb nálam, mint Vajna Tímeánál újdonsült férje, Andy. Ez számszerűsítve harmincnyolcat jelent, ami kispálya Faludy György és Fanny hatvanötös – és furcsamód hitelesebb – magyar celebrekordjához képest. Egy ideje tudatosan próbálom félretenni az előítéleteimet. Basszus, ilyenkor nehezen megy.
Érdekházasságot, birtokegyesítést, vagyonhalmozást, politikai indíttatást szokás emlegetni Orbán Ráhel és Tiborcz István menyegzőjének kapcsán. A szántszándékkal ízléstelenített, dollárjeles-szivecskés álmeghívók – amelyek az interneten keringenek – ékesen bizonyítják a magyarok párkapcsolati előítéleteit, illetve bőséghez való viszonyát
