Nem tudsz mindig magadról dumálni – még akkor sem, ha szeretnéd. Muszáj másokról is. Olyanokról, akik éppen nincsenek itt. De képes vagy-e ezt úgy megtenni, hogy ne süllyedj el szégyenedben, és ne köss ki fekvőgipszben, ha ők meghallják mégis?
Nem lehet csak úgy fotózgatni jövő tavasztól. A Polgári törvénykönyv ugyanis előírja, hogy engedélyt kell majd kérni az ábrázolandó személyektől a kattintáshoz. Médiamunkásként illene beállnom a fújoló, azerbajdzsáni közállapotokat emlegető sorba. Aligha fogok, mert maga az elképzelés szégyenszemre nekem tök ésszerűnek hat.
Megszépített káromkodás – hogyan, mikor, miért szitkozódunk?
Híres a magyar nyelv a válogatott cifra káromkodásairól. Hogy ez érdem vagy szégyen, ki-ki döntse el maga. Az azonban biztos, hogy nyelvi jelenségként is figyelhetjük a teringettézést. Bár káromkodást hallani nem egy esztétikai élmény, a durva kifejezések mellett mindig jelen volt az ezek megszépítésére, enyhítésére irányuló törekvés is.
