Izé

Kétségbeesetten kapkodtam a számítógép előtt. Hajnali öt is elmúlt. Hiába nem álltam fel a jó ég tudja, mióta, sehol sem tartottam a munkával. Egyszerre kellett volna írnom, szerkesztenem meg fordítanom, ráadásul tudtam, hogy néhány óra múlva elutazom. Már azon gondolkodtam, hogy magammal viszem a laptopom, így a kétnapos kirándulásból másfelet végigmelózhatok – hol találok közben szélessávú netet? HOL? –, amikor felébredtem a rémálomból.

Fehérre meszelt fejű vámpírok, elcseszett számítógépes grafika miatt fura pofájú farkasok, komédiába torkolló rémálom és hatodikosoknak szánt biológiai oktatófilmbe illő sejtmozgolódás. Ez a Hajnalhasadás első része, amiről még jelen pillanatban sem tudom, megér-e egy cikket.