Izé

„Az ünnep nem mindig szabadság, de a szabadság mindig ünnep.” Miközben az utcákat róttam tegnap délután, ez fogalmazódott meg bennem. Az otthoni fenyőillat után magamba szívhattam az idegen, mégis ismerős ablakokon kiszivárgó olajgőz bukéját, a városszéli erdő semmivel össze nem téveszthető, hűvös levegőjét, meg a saját, ajándékba kapott parfümöm aromáját. A szabadság egyszerre ezerféle szagát. Az „ott vagyok, ahol jólesik” érzékekkel közvetített lenyomatát.

Gyümölcsillatú szájfény, parfümök, ajakrúzs, arcradír és sminklemosó, de sorolhatnánk napestig a különböző kencéket, amelyek a nőket frissé, üdévé és illatossá varázsolják. Nem is gondolnánk, hogy egy ibolya illatú parfüm története már másfél évszázadra tekint vissza, és hozzájárult ahhoz, hogy a nők anyagilag is függetlenné válhassanak.