A recept egyszerű: fogd a telefonod, majd (ne) villantsd a pofádba a vakut. Közvetlenül vagy tükörből is jó. Utazáskor pedig még véletlenül se nyomd idegenek kezébe a fényképezőt azzal a szöveggel, hogy „photo, please”, ha kartávolságból bármilyen nevezetességnél meg tudod magadat örökíteni. A „selfie” igazából nem arról szól, hogy milyen vagy – hanem arról, hogy milyennek szeretnél látszani.
„Jóvan má’, itt vagyok, most megyek” – üvölti vadonatúj iPhone-jába Tóbiás, miután a csengőhangként szolgáló román popzene megerőszakolta a fél kilométeres körzetben állók dobhártyáját.
„Vettem egy ilyen okostelefont, azt’ buta, mint a seggem, érted? Adtam érte egy csomó pénzt, erre mit csinál? Csak angolul ír ki dolgokat. Ideges leszek rá, elkezdem össze-vissza nyomogatni, azt’ még több mindent ír ki…” – panaszkodik a medence szélébe kapaszkodva Karesz, a tetovált kopasz.
...a „mai fiatalok” nagyszülőként nem fekete-fehér, tupíros-galléros műtermi képeket mutogatnak majd az aprónépnek, hanem előnyösre nyaktekerített selfie-ket. Vagy egyszerűen hozzávágnak az unokájukhoz egy Instagram linket, hogy görgessél vissza pár tízezret, picinyem. „Nagyi, melyik pláza toalettjében látszanak itt a fejed mellett a csövek?” – kérdezheti a kisded, mire rá lehet majd vágni, hogy „az igazából az Eiffel-torony, csak kitakarja a sörényem”.