„Sosem értettem azokat, akik mindenféle tablettával akarnak lefogyni. Úgyhogy csak egy természetes zsírégetős kúrát csináltam végig” – büszkélkedett egy ismerősöm a minap, akinek a nép egészségre nevelése afféle missziója. Ő nem olvasta el az általa említett szer címkéjét, de én igen. A betyárkörte-kivonat mellett szintetikus pajzsmirigyhormon van benne.
Mindenki B.J.-je akár sziporkázóan vicces, meghatóan esetlen, gyengeségeit bátran vállaló öregcsaj is lehetne, akinek történetei reményt nyújtanak az élet útvesztőiben nehezen boldoguló nőknek. Ehelyett két lábon járó közhelygyűjtemény – afféle megelevenedett sztereotípia-halmaz, akinek nincs munkája, más neveli a gyerekeit, és folyton azon jár az esze, hogyan tudna egy minél rendszeresebben használható farokra szert tenni. Helen Fielding legújabb kötetéből, a Mad About The Boy-ból legalábbis ez derül ki.
Vekerdy Tamás szerint a gyerek iszonyú kimerítő, gyakran le kell passzolni ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. A kötelező óvoda és iskola nem jó, ami tilos, az a tökéletességre törekvés és a vasalás.
„A nő szüljön 3-4 gyereket, akkor majd azokat is veri a férj, így ritkábban kerül rá sor” – tanácsolja Varga István, a közröhej tárgyává vált fideszes képviselő. A probléma csupán annyi, hogy vele együtt az egész témát komolytalanság lengi körül.
