Nem úgy történt, hogy egy napon elhatároztam: mostantól vérmes nyelvtannáci leszek. Csak jött, egyszerűen és magától értetődően. Még kiskoromban; azóta a lényem része. „Ne is mondd, ma voltam egy temetésen, ahol a pap fülsértő bakit vétett!” – legyintett egy ismerősöm nemrégiben. Vajon hányan lehetünk még hasonszőrűek, akiknek égővörös reflektorfényt vetít a tudata a helyesírási és a nyelvhasználati gikszerekre?
Tényleg meg kell innunk két és fél liter vizet naponta? És a kisgyerekeknek? Lehetséges-e túl sokat inni? Káros-e a sok só az ásványvízben? És a szénsav? Minden, amit az ásványvízről feltétlenül tudni kell.
Hogy vagy? Mi újság? A sablonkérdés mindenkit legalább naponta egyszer utolér. Engem is. Az utóbb időben viszont észrevettem valamit: minél jobban érzem magam a bőrömben, és minél pozitívabb dolgok történnek velem, annál rövidebben válaszolok erre. Az emberi kommunikáció elvárt célja ugyanis mintha többnyire a közös siránkozás lenne.
„Élő adásban káromkodott” – írták Szebeni Istvánról, aki saját karrierje kettétörésének tíz kínos másodpercében éppen otthon durmolt. A médiában így ér utol a végzet: az egyik napon még biztos kenyeret adó, sőt talán dicső pozíciót élvezhetsz, a következőn pedig arra ébredsz, hogy valaki valamiért egy laza bazmeggel kitörölte a múltad, és ellehetetlenítette a jelened.
Egy 14 éves lány végzetét is koffeinmérgezés okozta. A tini ájultan esett össze, miután két egymást követő napon elfogyasztott egy-egy 0,7 literes kiszerelésű frissítőt, majd 6 nap múlva – pont 2011 karácsonyán – életét vesztette.
A rendszeresség jó. Ezt nevelik belénk egészen pici korunktól fogva. Amíg csak aludni, szopni, játszani és pancsolni kell, egyszerű az élet. De mi van, ha felnőttként egy szép napon rájössz, hogy mókuskerékben vagy, ahol ugyanezt a négy dolgot csinálod?
http://index.hu/belfold/2012/11/21/egy_ev_alatt_232-en_lettek_rosszul_energiaitaltol/