Szóval a burzsuj puncivadász felpróbált egy újabb cukormadárkát. Ez még önmagában nem adna okot a fröcsögésre - az már viszont bőven, amit mögé látsz. Érdemes elgondolkodni rajta, mire fel ez a nagy kiakadás. Mondom, miért nem tartom helyénvalónak a mocskolódást.
Társadalmunk valamiért úgy működik, hogy a hülyeségre még nagyobb hülyeséggel dívik felelni. Mintha attól helyrebillenne az egyensúly, és győzne a rossz fölött a jó. Én meg csak lesek – például az ilyen mekis-szoptatós történetek hallatán –, hogy mégis melyik bolygón vagyok.
Nálam valami fordítva van bekötve. Sosem bírtam felfogni, hogy az emberek nagy része miért nem mondja ki egyszerűen, amit gondol és érez. Ráadásul feltételezi, hogy mindenki más is ugyanígy van ezzel, így ők együtt egy elfojtásokkal teli, művigyorral terhes társadalmat hívnak életre.
„Az embernek csak háromszázaléknyi szabad akarata van, de az pont elég arra, hogy az egész életét elbassza” – hallottam egyszer, s azóta is sírva-röhögve elmélkedem rajta. Vajon hol kezdődik az a bizonyos nagy könyv, és hol végződik a szabad akarat?
Belvárosi műhelyek - melyeket most szervezett sétán kereshetsz fel.
Az edzés utáni nyújtásnak sokan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, pedig a nyújtó és lazító gyakorlatok nemcsak az izmok mozgását, hanem az ízületek lazaságát is befolyásolja, mindezek mellett javítja testünk mozgásképességét is.
Egy emberi kapcsolat értékét könnyen meg lehet állapítani, nagyjából fél perc alatt. Képzeld el, hogy együtt ücsörögtök valami gödörben, és a másiknak sikerül kimászni belőle. Mit érzel? A módszert ígértem könnyűnek, a választ nem. Abba egy kicsit bele is lehet halni, azt hiszem.
Nagy dolgot véghezvinni sohasem könnyű. Főleg akkor, ha még jól rá is parázol. Egy barátnőm például szakdolgozat miatt készül most a hősi halálra, pedig ez már a második neki. Mármint szakdolgozatból, nem hősi halálból – abból az efféle „nagy dolgok” miatt mindannyiunknak sokkal több volt. Mégis feltámadtunk!
Egy 40 éves nő ma már nem úgy fest, mint ahogy a nagymamája ennyi idősen, de a petesejtjei ugyanolyanok. A harmincévesek csaknem negyedének nincs gyereke, és ha a trend folytatódik, a nők 20-35 százaléka maradhat végleg gyerek nélkül.
Én meg a piros bőrönd, a piros bőrönd meg én, úton vagyunk épp. Amikor a piros bőröndöt vettem – egy napfényes januári délutánon történt, emlékszem –, még fogalmam sem volt róla, minek az nekem. Hiszen nem nagyon utaztam semerre. Csak bevillant, hogy kell egy jó nagy bőrönd, mert az óvodás koromban leginkább dísznek használt, vidám gyümölcsökkel díszített „meggyikés” műanyag óta nem büszkélkedhettem kofferrel. (Legalábbis a szó elsődleges jelentését tekintve.)
Én mondjuk nem ítélkeztem soha felettük, de megértem azt, aki leribancozza Linduskát. Linduska egyes körökben közismert prostituált volt, egy éjszaka 300e-be került vele (ráadásul elég gyenge eresztés állítólag, már ha az ember nem egy fadarabhoz szokott). Ettől teljesen független, amit a blog írója állít, hogy agysebész, vagy nem agysebész. Ha ribanc, akkor igenis ribanc. Biodíszletként meg kit érdekelnek az érzései, értékrendje? Kedves Ferit biztos nem.