„She’s got the look!” – motyogtam vidáman a fülembe dübörgő Roxette-sláger refrénjét, jobb kezemet a magasban tartva, a ballal meg magam előtt metálvillát rázva. A szomszéd néni elég furcsán nézett, de nem sokáig láttam. Mert a lábam gyorsabban vágtatott alattam, mint valaha. Életemben először önszántamból futottam, s ennek éppen egy hónapja.
A közelmúltban két olyan helyzettel is szembesültem, amikor elvileg felnőtt emberek mással adattak át nekem egy szerintük konfliktusgyanús üzenetet. Magyarán szaladtak az óvó nénihez, hogy szóljon már rám, legyen szíves. Ahelyett, hogy közvetlenül velem rendezték volna az ügyet. Próbálom megérteni őket, de nem megy.
A felettem lakó szomszéd villamosmérnök, én pedig a kísérleti nyula vagyok. Mindig hallom, amikor teker valamit a mosdó alatt, olyankor az egekbe szökik a vérnyomásom. Szerintem áramot vezet a vízbe, attól lehetek rosszul. Hát mit csináljak, aranyom?
„Ez se tudja, mit csináljon már jó dolgába’!” – ámult el az idejekorán nénisedő Ica a tévéképernyőre tapadva. Most hallotta egy tanárverés meg egy áremelés között a híradóban, hogy Angelina Jolie mindkét mellét leoperáltatta. „Ennyi erővel mindenét kipakoltathatná ez a perszóna…” – tette hozzá magában.
„Még fodrászhoz is mennem kell, a rosseb egye meg” – mérgelődött Emerencia néni halottak napja előtt. Pedig a férje akkor sem vette észre az új frizurát, amikor e világon járt. A sírnál gyülekező rokonok viszont jóval élesebb szeműek, előttük muszáj makulátlannak mutatkozni, amennyire csak lehet.
Egy húsz év körüli fiú komor arccal rángatja bőröndjét a vonatra. Nem érdekli, hogy mögötte segítséget vár egy cipekedő néni, meg az sem, hogy az előtte föltápászkodó lányt véletlenül sikerül bokán vágni. Tudja, miként viselkedjen otthon, és mi mindent tehet a nagyvárosban, a kettő között viszont elveszetten bolyong.
