„Was?” – pislogott Jé, miután egy itteni kamasz közölte vele, hogy a homoszexualitás választás kérdése, de inkább betegség. És aki meleg, inkább éljen heteró kapcsolatban, mert gondolnia kell a környezetére is.
„Ti hány nyelven beszéltek itthon?” – kérdeztem a Franciaországban tanult olasz-német anya és a Malajziában is megfordult skót apa kiskamasz lányait a család belga konyhájában. A fiatalabbik teli szájjal hármast mutatott. „Impressive!” – bólintottam olyan földről érkezvén, ahol janinak számít, akinek valamiből megvan „A Középfokú”.
„Miért kellett neked paróka?” - kérdeztem régi ismerősömtől, Németh Marcsitól, miután közzétett egy tüsihajas képet a Facebookon. Bevallom, előre megborzongtam a választól. „Mert mellrákos vagyok” - mesélte kertelés nélkül. Aztán még sok minden mást is elmesélt...
„Hát… remélem, ez a kenőcs segít!” – mondta aggodalmas képpel a patikus. „Baaazmeg!” – vette le lassított felvételként a szemüvegét az egyébként kifinomult nyugdíjas hölgy prototípusát megtestesítő némettanárom. Merthogy van három apró lyuk az arcomon. Egyszer meg kikaptam a lábszáramból egy több centis darabot. Még a pihéket is irtottam eddig, de mindezt ideje átgondolnom.
„Segíts már, hogy rázzam le finoman ezt a legényt?” – kérdezte tőlem a minap egy hölgyemény. Azt feleltem neki: határozottan küldje el a fenébe, mert férfit udvariasan leépíteni nem nagyon lehet. A többségük ugyanis elköveti azt a végzetes hibát, hogy igennek veszi a női nemet.
Az egyik legelcsépeltebb közhely a külföldi munkavállalást ellenzők körében az, hogy aki másik országban képzeli el a jövőjét, az a könnyebb megoldást választja. Nos, aki elolvassa Erika németországi történetét, aligha gondolja majd ezt, ő ugyanis alaposan megharcolt azért, hogy mostanra elmondhassa: megtalálta a helyét és már tudja, hol a jövője.
Egy német asszony nem akart hinni a szemének mikor elveszett gyűrűjét megtalálta. Már három éve kereste és végül egy krumpliból került elő, amelybe belenőtt.
A kutya nem nyüszített, nem vonyított, egész egyszerűen a koporsóra helyezte a mancsát, így tisztelgett elhunyt társa előtt...
Dr. Kazánházy Snoopy vagyok, maholnap kilencéves, komoly, házőrző eb. Igaz, a pedigrém nem valami fényes – anyukám németjuhász, apukám erdélyi kopó, de egyik testvérem például foxira sikeredett –, mégis azt kérem, legyenek szívesek meghallgatni a történetem, és vele a véleményem egy igen fontos politikai kérdésben!
