Beszélgetés Tari Annamária pszichoanalitikussal.
Amatőr, vagy hobbi futóktól gyakran hallhatjuk a következő mondatokat: „Én vagyok a leglassabb futó, akivel valaha találkoztál”, vagy: „Nálam lassabban biztosan nem fut senki”. Sok olyan futó van, aki amiatt nem csatlakozik futóközösségekhez, vagy nem jár utcai futóversenyekre, mert zavarja, hogy milyen lassan fut. Pedig pont ez a negatív gondolkodás akadályozza meg az embereket abban, hogy kihozzák önmagukból a maximumot.
A 6ksfashion.com-ról rendelt ruhákat sosem kapja meg. Megmondjuk, milyen gyanús jelek utalnak arra, hogy egy webshop csak a lehúzásra koncentrál!
Milyen hatással vannak ránk a körülöttünk lévő színek? Miképp érheted el általuk a kívánt hangulatot? És képes vagy másokat is befolyásolni a segítségükkel? Vajon mit mond el rólad a kedvenc színed?
Garantáltan mentes minden műaromától és tartósítószertől, és az is tőlünk függ, milyen gyümölcsből készül.
Szépséges rózsatövek mellett sétáltam el. Az egyiken méretes felirat lógott, kissé kacifántos betűkkel. „Ha tudnád, milyen fájdalom mellett tartom rendben ezt a kertet, nem lopnád a virágot” – olvastam végig gyorsan, aztán néhány lépés múlva megtorpantam, és visszamentem.
A recept egyszerű: fogd a telefonod, majd (ne) villantsd a pofádba a vakut. Közvetlenül vagy tükörből is jó. Utazáskor pedig még véletlenül se nyomd idegenek kezébe a fényképezőt azzal a szöveggel, hogy „photo, please”, ha kartávolságból bármilyen nevezetességnél meg tudod magadat örökíteni. A „selfie” igazából nem arról szól, hogy milyen vagy – hanem arról, hogy milyennek szeretnél látszani.
A „hogy aludtál?” kérdésre még egy kicsit nehezen emészthető válasz a „kilencvenöt százalékosan”. A „milyen napod volt?”-ra pedig talán nem azt várja az ember, hogy „elég aktív, tizenegyezer ötszázas”. Mármint annyi lépéses, tetszik tudni. Mert én a karácsonyi ajándékom segítségével már ilyeneket bírok mondani. Wittie, a félujjnyi kütyü foglalkozását tekintve aktivitásmérő, így nem meglepő, hogy éjjel-nappal szeret mérni.
Ezzel a címmel közölte gondolatait egy tehetős családból származó fősulis lány, Rachael Sacks. Azon húzta fel magát, hogy bevásárláskor a pénztáros az előtte sorban álló vásárlóval becsmérlő pillantásokat vetett a felső-középkategóriás táskájára, s őt méregetve megbeszélték, milyen derék dolog magánintézmény helyett az állami iskola. Most az egész világ a tollas fruskát utálja. Szerintem meg érdemes elgondolkodni azon, ami bántja.
...a „mai fiatalok” nagyszülőként nem fekete-fehér, tupíros-galléros műtermi képeket mutogatnak majd az aprónépnek, hanem előnyösre nyaktekerített selfie-ket. Vagy egyszerűen hozzávágnak az unokájukhoz egy Instagram linket, hogy görgessél vissza pár tízezret, picinyem. „Nagyi, melyik pláza toalettjében látszanak itt a fejed mellett a csövek?” – kérdezheti a kisded, mire rá lehet majd vágni, hogy „az igazából az Eiffel-torony, csak kitakarja a sörényem”.