A „hogy aludtál?” kérdésre még egy kicsit nehezen emészthető válasz a „kilencvenöt százalékosan”. A „milyen napod volt?”-ra pedig talán nem azt várja az ember, hogy „elég aktív, tizenegyezer ötszázas”. Mármint annyi lépéses, tetszik tudni. Mert én a karácsonyi ajándékom segítségével már ilyeneket bírok mondani. Wittie, a félujjnyi kütyü foglalkozását tekintve aktivitásmérő, így nem meglepő, hogy éjjel-nappal szeret mérni.
Mi a közös Gazsiban, Daniban, Csengben, Musztafában és Abdulban? Mindannyian muffra vadásznak a fővárosi éjszakában, a „nem” szócska pedig az összes nyelven ismeretlen számukra. Megnyerőnek szánt vigyor mögé bújtatott kétségbeeséssel közelítenek feléd, s egyetlen fegyver ellenük a menekülés.
Egészen Budapestig, pontosabban a Madách Színházig kellett merészkednem ahhoz, hogy korábban sosem tapasztalt érzés legyen úrrá rajtam a nézőtéren. Mégpedig az, hogy – oké, vitatható – szellemi épségem megőrzésének érdekében muszáj tipliznem, amilyen gyorsan csak lehet. Vigyázat, kiábrándító részletek jönnek!
jobb, ha menekülőre fogod, mert nem válogat... :-)
amúgy meg a bocsait védő barnamedvét se kezdjük el bökdösni egy bottal mert megesz...