Pénz, elismerés és szeretet. Ez az a három dolog, amiért mindent hátrahagyva képesek loholni az emberek. Nekem úgyszintén a vágta volt az alapvető üzemmódom, így nemrég még egy néhány perces vagy órás lazítás kedvéért is a farkam alá kellett csapnom. Azóta viszont rájöttem, hogy nem is az az élet értelme, amiért küzdöttem.
Az edzés utáni nyújtásnak sokan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, pedig a nyújtó és lazító gyakorlatok nemcsak az izmok mozgását, hanem az ízületek lazaságát is befolyásolja, mindezek mellett javítja testünk mozgásképességét is.
Összeszorított farpofákkal ültél a tévé előtt, kétségbeesve. Most mondták be, hogy az állam ezentúl adót vet ki minden egyes szellentésre. Ánuszgyűrű-lazításonként százötven forint a sarc, a gatyád is rámehet. Szó szerint, ha túlzottan elengeded.
„Jó reggelt, Magyarország!” – pislogtam, amikor megláttam az Origo főszerkesztőjének kirúgásáról szóló hírdagályt. Az emberek többsége rácsodálkozott, hogy érzékeny témák érintéséért meneszteni lehet egy újságírót. Pedig ez mindig is így volt – legalábbis amióta az eszemet tudom.
„Ennyi?” – kérdeztem hitetlenkedve, miután meghallgattam a lázadó popdíva legújabb számát. Két és fél évig kellett várni rá, de nem lett több holmi közepes rádiódalnál. A tegnap debütált klipben pedig egy kéz alakú melltartó a legdurvább. Azóta is egy százas csomagnyi papír zsebkendő társaságában heverem ki a csalódást.
„Élő adásban káromkodott” – írták Szebeni Istvánról, aki saját karrierje kettétörésének tíz kínos másodpercében éppen otthon durmolt. A médiában így ér utol a végzet: az egyik napon még biztos kenyeret adó, sőt talán dicső pozíciót élvezhetsz, a következőn pedig arra ébredsz, hogy valaki valamiért egy laza bazmeggel kitörölte a múltad, és ellehetetlenítette a jelened.
„Valami bambán bámulható baromságot, de gyorsan!” - szól a legújabb szombat esti programigényem, mivel a tízórás iskolai fejtágítás után képtelen vagyok felfogni bármit, ami gondolkodásra késztet. Így kötök ki mostanság a tévé előtt, betakarózva, egy hatalmas bögre csokis teával a kezemben.
„Voltam ám tüntetni a tandíj ellen! Szégyellheti magát, aki nem…” – nézett végig a romkocsma asztaltársaságán Klotild. Csak azért hozta fel a témát, mert epedve várta, hogy megveregessék a vállát, amiért már húszévesen ilyen jó kis érdekérvényesítő állampolgár.
Semmi sem hozza úgy lázba a cicákat, mint ez a kütyü. Széles látószögű kamerával, lassítva, elképesztő minőségben nézhetjük meg a harcot, amit szabad szemmel csupán rohangálásnak érzékelünk.
