Követett egy szatír a stadionba. Megállt a pálya mellett, egy fa alatt, és a farkát verve bámult, amint futottam. Sokféleképpen meg lehetne fogalmazni az esetet. Sőt, talán inkább hallgatni kellene róla, mert nekem is kellemetlen. De leírom, hátha úgy könnyebb. A kurva anyját az ilyennek!
Alulírott én - Magyarország huszonöt éves állampolgára - ezúton kijelentem, hogy nekem bizonyos keretek között kurvára mindegy, ki van hatalmon. Nem érzem kötelességemnek a szavazást, és a legkevésbé sem függ a parlamenti bársonyszékekben ülőktől a testi-lelki egyensúlyom, vagy akár a pillanatnyi hangulatom. Legyen, aminek lennie kell. Rátok bízom.
„Nekem fontos a pénz. Nem volt olyan kapcsolatom, ahol ilyen vagy olyan módon nem támogattak. Ha ez prostitúció, akkor az is az, hogy ha egy családban csak egy kereső van.”
„Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma huszonkilenc, egy fő hiányzik” – hadarta Márk engedelmes hetesként az erkölcstanóra elején, majd a „hol van már megint?” kérdésre szemrebbenés nélkül hazudta: beteg szegény. Noha a lógós nebulót öt perccel azelőtt az iskolával szomszédos kisbolt mögött látta cigizni.
„Az átlag kereset 1,5-2 millió forint, ez nem kamu, ennyit tehetsz tisztán zsebre egy hónap alatt” – olvasta hangosan a monitorról Klaudia, hátha hihetőbbnek tűnik kimondva. Egerével lassan körözött a „Kapcsolatfelvétel” gomb fölött, miközben esze és szíve egymást gyepálta.
A szürke ötven árnyalatának magyar változatában az Oroszlánkirály egy Lángoló szex című dalt ad elő, a főhősnő pedig „várakozásteljesen” harap az ajkába, s nem hiába, mert hamarosan jókora „döfést” kap. A fordító, Tótisz András saját megítélése szerint nem hibázott, noha egy kurva jó könyvből faragott csöpögős mamipornót.
