„Was?” – pislogott Jé, miután egy itteni kamasz közölte vele, hogy a homoszexualitás választás kérdése, de inkább betegség. És aki meleg, inkább éljen heteró kapcsolatban, mert gondolnia kell a környezetére is.
A híreket most hagyjuk, mert úgyis minden a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt merénylet körül forog. Kérdésem van, mégpedig fontos: mi a lófaszért „szolidaritanak” fészbúkos profilképpel azok is, akiknek halvány lila gőzük sincs, miről szól ez az egész, illetve mire jó a két kattintásnyi véleménykifejezés?
Ha lány vagy, akkor bizányára kíváncsi is. A gond csak az, hogy néha olyan kérdéseket teszünk fel, amiket nem kellett volna... Vigyázzatok ezekkel a kérdésekkel!
Addig röhög az ember az alapvető kérdésekre hülye választ adó felebarátairól szóló videókon, amíg maga is olyan helyzetbe nem kerül, hogy… Jelentem: én, aki korábban sosem vizsgáztam úgy, hogy valamelyik tétel egyik alpontját ne kentem volna oda-vissza, most fegyver nélkül mentem a csatába. És többet tanultam belőle, mint számonkérésből valaha.
Van saját személyi edződ, dietetikusod, stylistod, sőt pszichológusod és alternatív gyógyászod is. De mégis máshoz fordulsz, másnak fizetsz, más tanácsát fogadod meg. Mástól várod el, hogy megmondja, mi a jó neked. Pedig az, aki mindenkinél jobban tudja a választ az összes kérdésedre, veled együtt született. Kevésbé költőien úgy is súghatnám, hogy te vagy az, bazmeg.
A „hogy aludtál?” kérdésre még egy kicsit nehezen emészthető válasz a „kilencvenöt százalékosan”. A „milyen napod volt?”-ra pedig talán nem azt várja az ember, hogy „elég aktív, tizenegyezer ötszázas”. Mármint annyi lépéses, tetszik tudni. Mert én a karácsonyi ajándékom segítségével már ilyeneket bírok mondani. Wittie, a félujjnyi kütyü foglalkozását tekintve aktivitásmérő, így nem meglepő, hogy éjjel-nappal szeret mérni.
Ahhoz, hogy a szerelmi (és akár baráti) kapcsolataink rendben legyenek a másik nemmel, el kell felejtenünk a gondolatok és szavak csűrését és csavarását és érdemes a vágyaink helyett a kvintesszenciáját kivonatolni a mondandójuknak, így mindig tökéletes lesz a csaj-pasi fordítás.
Amikor néhány méterrel előtted Calvin Harris bűvöli a villogó fények mögé rejtett keverőpultot, mögötted pedig tóparti tűzijáték ropog, felmerül a kérdés: merre pislogj? Én a váltakozó stratégiát választottam életem egyik legjobb estéjén, a Balaton Soundon.
„Én aztán kimaradok belőle!” – legyint Friderika, amikor megcsapja orrát az összefonódó emberi sorsok által termelt fekália semmivel össze nem téveszthető szaga. Amikor viszont megint belerángatja valaki a bűzölgő barnamártásba, a következő kérdést teszi föl magának: mi számít egyáltalán kavarásnak?
