Mindenki B.J.-je akár sziporkázóan vicces, meghatóan esetlen, gyengeségeit bátran vállaló öregcsaj is lehetne, akinek történetei reményt nyújtanak az élet útvesztőiben nehezen boldoguló nőknek. Ehelyett két lábon járó közhelygyűjtemény – afféle megelevenedett sztereotípia-halmaz, akinek nincs munkája, más neveli a gyerekeit, és folyton azon jár az esze, hogyan tudna egy minél rendszeresebben használható farokra szert tenni. Helen Fielding legújabb kötetéből, a Mad About The Boy-ból legalábbis ez derül ki.
Egészen Budapestig, pontosabban a Madách Színházig kellett merészkednem ahhoz, hogy korábban sosem tapasztalt érzés legyen úrrá rajtam a nézőtéren. Mégpedig az, hogy – oké, vitatható – szellemi épségem megőrzésének érdekében muszáj tipliznem, amilyen gyorsan csak lehet. Vigyázat, kiábrándító részletek jönnek!
„Siess, Mackókám! Még le akarom borotválni a lábam vacsi előtt, mert úgy nézek ki, mint egy jeti!” – kiáltotta a lány az ajtó tömör anyagába, mely halk rotyogtatás ritmusára, mély hangon válaszolta: „bébi, tudod, hogy a kávétól mindig rám jön a szapora…”
„Szia, tetszik a blogod, pont olyan munkatársra lenne szükségünk, mint te” – kenegetnek hájjal a hasonló levelek, amelyekből átlag hetente jön egy. A pacsmagolás kísérőanyaga azonban csakhamar fekália lesz, hiszen kiderül: dolgozni bizony ingyen kéne.
/ ha nem ctrl+c és ctrl-v használatával ínád be a címet megköszönném, mert így színes és nagyobb betűk jönnek ki. - CrazyLime /
A karácsonynak ugyan már vége, de a bulizás ezzel még nem zárult le. Sőt! Most jön a java! Nem árt felkészülni, hogy maradéktalanul kiélvezhessük. Néhány tipp arra, hogyan legyünk gyönyörűek, ha társaságba megyünk.
MOST. Akár üres, akár nem. AKAROM!