A Mattel cég az esélyegyenlőség jegyében már olyan babákat is gyárt, mint
pilóta és
filmrendező Barbie
Ütemesen cuppog a cipőm az ázott salakon. A viharos szél jégdarabokat vág hozzám; vagdalják az arcom. Alig látok a sűrű esőfüggönyben, valami mégis hajt: menni kell előre. A pálya néhány méteres fedett szakaszán emberek állnak, tapsolnak valakinek. Érzem, hogy tök hülye vagyok, amiért ellentmondok a józan észnek. Nem érdekel. Én csak megyek.
„Két kisgyerek mellől elmenni hegyet mászni! Ez a fazon sose volt normális…” – állapította meg Dénes, aki mélyen elítélte a felelőtlen embereket. Egyszerűen nem fért a fejébe, miért hódít valaki havas, jeges, mostoha csúcsokat ahelyett, hogy nyolctól négyig a művileg kellemessé tett hőmérsékletű irodában ücsörögne.
Piszkosabb vízből készül, mint amivel leöblítik a vécét
Az áruházi jégkrémevő illemleckéje
A fazon természetellenesen szétterpesztett lábakkal vesztegel a szupermarket pénztáránál, s hangosan cuppog egy kicsi és színes, gyerekeknek szánt jégkrémcsodán. Nyála komótosan a joghurtomra fröccsen, de a saját kezére is jut belőle bőven. „Mert megtehetem” – sugározza minden porcikája, mire rájövök, hogy megint rossz sorba álltam.
„A méltán népszerű és melegbarát Budapest ad otthont az idei rendezvénynek” – olvasható a homárolimpiaként elhíresült EuroGames hivatalos weboldalán, amely a tolerancia jegyében rengeteg forrónadrágban és spagettipántos topban riszáló hapsit vonzott hozzánk.
