„Á, úgysem lesz semmi baj” - gondoltad, és útnak indultál a hóviharban. Pedig olvastad a neten, bemondták a rádióban meg a tévében: igencsak sanszos a vészhelyzet. Tökösebb vagy te annál, mintsem hogy az időjárás kicsesszen veled!
A jó öreg hőmérő szomorúan gubbaszt az ablakkeret külső felén: már senkit sem érdekel, mit mesél. Kissé pontatlan szegény, mert rásüt a nap, vagy éppen túlzott árnyékban van. Az internet tette őt munkanélkülivé, mely akár egy undok vihart is képszerűen becsempész a falak közé.
Hatalmas, szőrmebéléses csizmában és a lehető legtélibb kabátban vonult végig az utcán Szilvike. Élvezte, hogy a lábbeli vattapamacsszerű bojtjai minden lépésnél körültáncolják, nyakát pedig óriási műprém melegíti. Patakokban folyt róla a víz az enyhe őszi délutánon, de holmi időjárás nem parancsolhatott neki.
A nyár utolsó lehelete kicsit forróra sikeredett. Az időjárás majdhogynem trópusi. Ilyenkor az egyetlen hely, ahol az ember elviselhetően töltheti az idejét, a strand. A medence mellett fekve akarva akaratlanul sorstársaimon legeltetem a szemem. Előfordul itt mindenféle ember: idős, fiatal, magas, alacsony, kövér, sovány, fakó bőrű irodai dolgozó, és jó pár napbarnított (szoláriumos) cicababa. Ez utóbbi típusból szemléltem épp egy “példányt”.
Meteorológiai jelentés, amelyet a fogkrém közvetít számunkra. Ez az egyik legújabb találmány, amely „megrengeti” a modern világot…
