Izé

„Addig rágta a fülem, amíg be nem adtam a derekam!” – mondja pirulva a lány, majd ábrándos tekintettel a lovagjára pillant. Akire nemrég még azt mondta, hogy unalmas idióta. Még a barátnőket is megkérte, segítsenek levakarni, mert egyedül nem bírja. Aztán átkattant valami, és hirtelenjében Adonisszá változott a nemkívánatos marha; a „könyörgök, felejts már el”-t pedig felváltotta a holtomiglan, holtodiglan. A közönségnek meg illik úgy tenni, mintha ez mindig is így lett volna.

„Még fodrászhoz is mennem kell, a rosseb egye meg” – mérgelődött Emerencia néni halottak napja előtt. Pedig a férje akkor sem vette észre az új frizurát, amikor e világon járt. A sírnál gyülekező rokonok viszont jóval élesebb szeműek, előttük muszáj makulátlannak mutatkozni, amennyire csak lehet.