„Az embernek csak háromszázaléknyi szabad akarata van, de az pont elég arra, hogy az egész életét elbassza” – hallottam egyszer, s azóta is sírva-röhögve elmélkedem rajta. Vajon hol kezdődik az a bizonyos nagy könyv, és hol végződik a szabad akarat?
Kétségbeesetten kapkodtam a számítógép előtt. Hajnali öt is elmúlt. Hiába nem álltam fel a jó ég tudja, mióta, sehol sem tartottam a munkával. Egyszerre kellett volna írnom, szerkesztenem meg fordítanom, ráadásul tudtam, hogy néhány óra múlva elutazom. Már azon gondolkodtam, hogy magammal viszem a laptopom, így a kétnapos kirándulásból másfelet végigmelózhatok – hol találok közben szélessávú netet? HOL? –, amikor felébredtem a rémálomból.
„Hát… remélem, ez a kenőcs segít!” – mondta aggodalmas képpel a patikus. „Baaazmeg!” – vette le lassított felvételként a szemüvegét az egyébként kifinomult nyugdíjas hölgy prototípusát megtestesítő némettanárom. Merthogy van három apró lyuk az arcomon. Egyszer meg kikaptam a lábszáramból egy több centis darabot. Még a pihéket is irtottam eddig, de mindezt ideje átgondolnom.
„Addig rágta a fülem, amíg be nem adtam a derekam!” – mondja pirulva a lány, majd ábrándos tekintettel a lovagjára pillant. Akire nemrég még azt mondta, hogy unalmas idióta. Még a barátnőket is megkérte, segítsenek levakarni, mert egyedül nem bírja. Aztán átkattant valami, és hirtelenjében Adonisszá változott a nemkívánatos marha; a „könyörgök, felejts már el”-t pedig felváltotta a holtomiglan, holtodiglan. A közönségnek meg illik úgy tenni, mintha ez mindig is így lett volna.
...a nap során végzett egyidejű feladatmegoldás miatt. Az alváshiányos hölgyek a fokozott igénybevétel miatt hajlamosak a depresszióra és az ingerlékenységre, továbbá a szívbetegségre, a stroke-ra is.
Egy-egy álompártól minden évben el kell búcsúznunk, de idén rekordszámú kapcsolat ért véget Hollywoodban. Szakítottak öregek és fiatalok; megingathatatlannak hitt párok és friss házasok; finom lelkű színművészek és bulvárban edződött celebritások.
„Segíts már, hogy rázzam le finoman ezt a legényt?” – kérdezte tőlem a minap egy hölgyemény. Azt feleltem neki: határozottan küldje el a fenébe, mert férfit udvariasan leépíteni nem nagyon lehet. A többségük ugyanis elköveti azt a végzetes hibát, hogy igennek veszi a női nemet.
Az egyik legelcsépeltebb közhely a külföldi munkavállalást ellenzők körében az, hogy aki másik országban képzeli el a jövőjét, az a könnyebb megoldást választja. Nos, aki elolvassa Erika németországi történetét, aligha gondolja majd ezt, ő ugyanis alaposan megharcolt azért, hogy mostanra elmondhassa: megtalálta a helyét és már tudja, hol a jövője.
