„Addig rágta a fülem, amíg be nem adtam a derekam!” – mondja pirulva a lány, majd ábrándos tekintettel a lovagjára pillant. Akire nemrég még azt mondta, hogy unalmas idióta. Még a barátnőket is megkérte, segítsenek levakarni, mert egyedül nem bírja. Aztán átkattant valami, és hirtelenjében Adonisszá változott a nemkívánatos marha; a „könyörgök, felejts már el”-t pedig felváltotta a holtomiglan, holtodiglan. A közönségnek meg illik úgy tenni, mintha ez mindig is így lett volna.
Gyorsétterem vécéjének tükrében önfotózó tinik, agyoneffektezett csücsörítős portrék, művészinek szánt kompozíciókba rendezett nagy büdös semmi. Azt hittem, az Instagram csupán ennyi. Mígnem hirtelen ötlettől vezérelve regisztráltam, és néhány óra múlva megláttam az esztétikumot egy villanypóznában. Függő lettem, ez van.
„Mennyibe kerül a forralt bor?” – kérdezte egyik barátnőm a főváros híres-neves Vörösmarty terén, valamelyik karácsonyi díszkivilágításba burkolt, hangulatos kis bódénál. Azt mondták neki, hogy kétszáz forint per deci. Hirtelen ötlettől vezérelve turistának adtam ki magam ugyanott, és a válasz egy határozott „six hundred” volt.
A hirtelen beköszöntött hűvös, szeles időjárás miatt a testünket gondosabban kell ápolnunk, mint korábban.
