Szóval a burzsuj puncivadász felpróbált egy újabb cukormadárkát. Ez még önmagában nem adna okot a fröcsögésre - az már viszont bőven, amit mögé látsz. Érdemes elgondolkodni rajta, mire fel ez a nagy kiakadás. Mondom, miért nem tartom helyénvalónak a mocskolódást.
Kezdjük ott, hogy méltatlan helyzet szerintem nincsen. Azért írtam idézőjelben. Mindennek oka és célja van, amit meg kell élned. Erről szoktak megfeledkezni a díszbarátok és az önjelölt guruk, akik kézzel-lábbal ösztönöznének a továbblépésre. Márpedig erőnek erejével nem léphet tovább, aki nem áll készen.
Társadalmunk valamiért úgy működik, hogy a hülyeségre még nagyobb hülyeséggel dívik felelni. Mintha attól helyrebillenne az egyensúly, és győzne a rossz fölött a jó. Én meg csak lesek – például az ilyen mekis-szoptatós történetek hallatán –, hogy mégis melyik bolygón vagyok.
A mosogatás az a házimunka, amit a legtöbb ember utál, hiszen egy ördögi kör, minden nap meg kell csinálni, mindig újratermelődik, sosincs vége. Összegyűjtöttünk néhány olyan praktikát, ami leegyszerűsíti ezt a feladatot és segít elkerülni a totális konyhai armageddon kialakulását. A tányérnyalogatástól a patakparti mosogatásig, mosogatógép nélkül, minden egy helyen.
Az Istenke szerelmére, ne tessék már bántani Bálint Antóniát! Ma délelőtt az egész Facebook-falamat elborították a helyenként cinikus humorral átitatott, néhol azonban már maró gúnyba, sőt: valóságos gyűlölettengerbe fulladó kommentek a celebnő önkormányzati képviselőjelöltségével kapcsolatban. Merthogy Toncsi a tizenharmadik kerületben, a Fidesz színeiben indul. Hiteles azonban nem lehet, mert fotózták már meztelenül, és láthattuk az összes hazai bulvármagazin címlapján. So what?
Addig röhög az ember az alapvető kérdésekre hülye választ adó felebarátairól szóló videókon, amíg maga is olyan helyzetbe nem kerül, hogy… Jelentem: én, aki korábban sosem vizsgáztam úgy, hogy valamelyik tétel egyik alpontját ne kentem volna oda-vissza, most fegyver nélkül mentem a csatába. És többet tanultam belőle, mint számonkérésből valaha.
„Kettes pálya, jobb oldal!” – rikkantotta felém a tesitanár külsejű férfi a medenceparton, majd a rajtkő felé mutatott. Hét társam versenydresszben és szigorú úszószemüvegben helyezkedett el a fejesugráshoz; kettő közülük más sportágban bár, de világbajnok volt. Én türkizkék bikiniben és „Can you swim?” feliratú úszósapkában, szemrebbenés nélkül ereszkedtem be az alumíniumlétrán. A maradék eszem is elment, nem vitás.
Tőlem tudtad meg, mi a hét legszörnyűbb dolog, ami a péniszeddel történhet, vagy éppen mi a 8 bizonyítéka annak, hogy nincs közös jövőtök a pasiddal? Remek. Kivéve akkor, ha utána – esetleg már közben! – levegő után kapkodva fordultál az ég felé, s a hitedből kitérve lehelted a mindenhatónak címezve, hogy miért. Mivel oltári jó fej vagyok, most tök ingyen, személyes misszióból segítek neked a hasonló helyzetek elkerülésében.
Létezik egy képesség, ami nekem nincsen. Vagy talán készség, merthogy születni kell vele. Ügyes helyezkedésnek hívják, és nem egyszerű seggnyalást jelent. Akinek megvan, nemcsak a jól irányzott nyelvcsapásokban kompetens, hanem abban is, hogy megtalálja a célpontnak ideális hátsó felet.
Nem úgy történt, hogy egy napon elhatároztam: mostantól vérmes nyelvtannáci leszek. Csak jött, egyszerűen és magától értetődően. Még kiskoromban; azóta a lényem része. „Ne is mondd, ma voltam egy temetésen, ahol a pap fülsértő bakit vétett!” – legyintett egy ismerősöm nemrégiben. Vajon hányan lehetünk még hasonszőrűek, akiknek égővörös reflektorfényt vetít a tudata a helyesírási és a nyelvhasználati gikszerekre?
Én mondjuk nem ítélkeztem soha felettük, de megértem azt, aki leribancozza Linduskát. Linduska egyes körökben közismert prostituált volt, egy éjszaka 300e-be került vele (ráadásul elég gyenge eresztés állítólag, már ha az ember nem egy fadarabhoz szokott). Ettől teljesen független, amit a blog írója állít, hogy agysebész, vagy nem agysebész. Ha ribanc, akkor igenis ribanc. Biodíszletként meg kit érdekelnek az érzései, értékrendje? Kedves Ferit biztos nem.