Mázlista vagyok, hiszen több tucatnyi ismerőshöz fordulhatnék, ha kívülről várnék táplálkozással, sporttal és életvitellel kapcsolatos tanácsot. Az önjelölt egészségguruk száma oly mértékű gyarapodásnak indult, hogy tele van a tippjeikkel a Facebook. Összeszedtem azt a négy útmutatást, amitől még mindig lehidalok.
Tőlem tudtad meg, mi a hét legszörnyűbb dolog, ami a péniszeddel történhet, vagy éppen mi a 8 bizonyítéka annak, hogy nincs közös jövőtök a pasiddal? Remek. Kivéve akkor, ha utána – esetleg már közben! – levegő után kapkodva fordultál az ég felé, s a hitedből kitérve lehelted a mindenhatónak címezve, hogy miért. Mivel oltári jó fej vagyok, most tök ingyen, személyes misszióból segítek neked a hasonló helyzetek elkerülésében.
Van saját személyi edződ, dietetikusod, stylistod, sőt pszichológusod és alternatív gyógyászod is. De mégis máshoz fordulsz, másnak fizetsz, más tanácsát fogadod meg. Mástól várod el, hogy megmondja, mi a jó neked. Pedig az, aki mindenkinél jobban tudja a választ az összes kérdésedre, veled együtt született. Kevésbé költőien úgy is súghatnám, hogy te vagy az, bazmeg.
Szepesi Nikolett könyvében hetvenszer fordul elő a „baszás” szó valamilyen formája. Semmi álszenteskedés, semmi sallang. Csak a lényeg – tetszetős narratívával, kiforrott stílusban. A szétfikázott szennykötet meglepett, lenyűgözött és elgondolkodtatott. Ha mindenki, aki ma írónak tartja magát, legalább ilyet tudna letenni az asztalra, az emberek még lopott ötperceikben is olvasnának. Vagy éppen basznának.
„Oszt’ te fogol ótatni influenza ellen?” – fordult egyik idős asszony a másikhoz az orvosi rendelő várótermében. „Á, fogalmam sincsen, nem értek én ehhez. Lehet, szélnek eresztem inkább a csirkéimet…” – válaszolta komótosan a kérdezett, mert valami összefüggés rémlett neki a tollasokat és a vírusokat illetően.
