„Ti hány nyelven beszéltek itthon?” – kérdeztem a Franciaországban tanult olasz-német anya és a Malajziában is megfordult skót apa kiskamasz lányait a család belga konyhájában. A fiatalabbik teli szájjal hármast mutatott. „Impressive!” – bólintottam olyan földről érkezvén, ahol janinak számít, akinek valamiből megvan „A Középfokú”.
A Bükki Nemzeti Park kellős közepén meghúzódó falu messziről pont úgy néz ki, mint a földi paradicsom. Közelről is. Ami a vendégnek adománynak tűnik, azt a helyiek átoknak élik meg. Az erdő az életük, de a természetvédők évről évre egyre jobban kiszorítják onnan őket. Mit csinál ötszáz ember az erdő közepén, ha teljesen magukra vannak utalva? Mi hír Magyarország elfeledett településein? Répáshután jártunk.
Cipő, a Republic együttes 47 esztendős énekese hétfőn szenderült jobblétre. Ezzel a cselekedettel bizarr módon több új rajongóra tett szert, mint földi pályafutása során bármelyikkel. Vajon az emberi természetnek vagy a közösségi média sajátosságainak köszönhető az exponenciálisan növekvő rokonszenv?
Bill Wiese, egy átlagos amerikai ingatlanügynök megrázó élményt élt át 1998.november 23-án, hajnali 3 órakor: elragadtatott a pokolba. A sokkoló tapasztalat után azt a feladatot kapta JÉZUSTÓL, hogy mondja el minden embernek a földön: a Pokol valóságos hely, és odakerülhetünk.
Ezek után szkeptikus - e vagy?
A spórolás a papírral egy nagyszerű módja annak, hogy valaki környezettudatosnak érezze magát, mégis üres legyen, amit tesz, mert olyan hibát akar kijavítani, ami nem létezik.
Ha több erdőt akarsz, akkor kevesebb ember kell. A fejlődő országok meg csak úgy gyártják a sok gyereket, mert a bőkezű nyugat tömi beléjük az élelmiszersegélyt, erre válaszul ők még több zabagépet gyártanak, miközben totál leszoknak arról, hogy ha enni akarnak, akkor maguknak kell megtermelni.