Pénteken volt szerencsém villámlátogatást tenni az EP-ben. Olyannyira magával ragadott az élmény, hogy még tizenkét óra elteltével is tágra nyílt szemekkel kortyolgattam a jázminteát a brüsszeli szálláshelyem szivecskés paplanja alatt - de nem azért, mert előtört belőlem az europatrióta, s elérzékenyültem volna. Figyelem: epés bejegyzés lesz.
Conchita Wurst eurovíziós győzelmével az öreg kontinens óriási lépést tett a nyitottság és az elfogadás felé. Elvileg. Ez a látásmód szerintem éppolyan veszélyes, mint lassan felbandukolni egy lefelé robogó mozgólépcsőn: elhiszed, hogy előre tartasz, miközben nyilvánvaló, hogy seggre fogsz esni. Megmondom, miért.
„Ez valami paródia?” - kaptam föl a fejem, amikor először hallottam ByeAlex dalát a királyi tévé kereskedelmi sónak álcázott eurovíziós válogatóján. Utólag kiderült, nem tévedtem. Ha szerencsénk van, még a végén olyan emlékezeteset nyújtunk a nemzetközi porondon, mint tavaly az udmurt Buranovszkije Bábuski asszonykórus.
A mozgásszervi problémák tekintetében Magyarország 33 százalékkal az élen áll az Európai Unión belül. Mivel magyarázható ez?
„A méltán népszerű és melegbarát Budapest ad otthont az idei rendezvénynek” – olvasható a homárolimpiaként elhíresült EuroGames hivatalos weboldalán, amely a tolerancia jegyében rengeteg forrónadrágban és spagettipántos topban riszáló hapsit vonzott hozzánk.
Egyedül a titulust nem értem -szakállas nő- szerintem meg egy férfi női ruhában ,sminkelve.
Kérdés ,lehet-e ezt überelni ,jövőben mire számíthatunk? o.O