Conchita Wurst eurovíziós győzelmével az öreg kontinens óriási lépést tett a nyitottság és az elfogadás felé. Elvileg. Ez a látásmód szerintem éppolyan veszélyes, mint lassan felbandukolni egy lefelé robogó mozgólépcsőn: elhiszed, hogy előre tartasz, miközben nyilvánvaló, hogy seggre fogsz esni. Megmondom, miért.
„Ez valami paródia?” - kaptam föl a fejem, amikor először hallottam ByeAlex dalát a királyi tévé kereskedelmi sónak álcázott eurovíziós válogatóján. Utólag kiderült, nem tévedtem. Ha szerencsénk van, még a végén olyan emlékezeteset nyújtunk a nemzetközi porondon, mint tavaly az udmurt Buranovszkije Bábuski asszonykórus.
Ha összedobsz egy blogposztot, újságírónak nevezheted magad. Kedvenc dalod refrénjének megértésekor átfut az agyadon, hogy fordítónak kellene állnod. Pontosan kettévágott zsömléd pedig a mérnöki pálya lehetőségét villantja fel előtted. De „online marketing specialistának” szegődni a legkönnyebb, mert ahhoz csak Facebook meg Google szükséges.
A szürke ötven árnyalatának magyar változatában az Oroszlánkirály egy Lángoló szex című dalt ad elő, a főhősnő pedig „várakozásteljesen” harap az ajkába, s nem hiába, mert hamarosan jókora „döfést” kap. A fordító, Tótisz András saját megítélése szerint nem hibázott, noha egy kurva jó könyvből faragott csöpögős mamipornót.
Egyedül a titulust nem értem -szakállas nő- szerintem meg egy férfi női ruhában ,sminkelve.
Kérdés ,lehet-e ezt überelni ,jövőben mire számíthatunk? o.O