„Békéscsabán élek, egy szar, lepra, semminek nem mondható kis városban” – nyammogta a saját nyakizmába szakadt VV Józsi bemutatkozó kisfilmjében, aminek talán meglesz a böjtje. A helybéli kemény csávók ugyanis megígérték, hogy ellátják a baját a kemény szavakért cserébe. Ilyen alapon be lehetne verni a képét a hazai fiatalok jelentős részének.
Antiszociális? Nem. Aszociális? Az sem. Mizantróp? Dehogy! Introvertált? Hát… esetleg, de a köznyelvnek ezt is sikerült felruháznia negatív jelentéssel. Pedig szerintem nem rossz, hogy csupán szökőévente csevegek a kommunikáció folyamatának kedvéért. Cserébe elvárom másoktól, hogy konkrét mondanivaló híján hagyjanak békén. Az emberiség jelentős részének szemében beképzelt állatnak tűnök, akivel nem lehet beszélgetni – ez alkalomadtán még szórakoztat is.
„Az implantátumokat fel fogják váltani az autológ sejtekkel és szövetekkel történő megoldások, ami gyakorlatilag a saját zsírszövet átültetését jelenti. Be tudjuk csapni a zsírsejteket, hogy ne vegyék észre a helyváltoztatást, és ne szívódjanak fel, azaz úgy viselkedjenek mintha eredeti helyükön maradnának. Vágás nélkül lehet dolgozni vele, csak pár tűszúrás az egész műtét. Ráadásul ez sokkal olcsóbb, mint az implantátumos módszer. 300-350 ccm-et lehet betölteni, és ha igény van rá, akkor még lehet rátölteni. 3-4 hét elteltével alakul ki a végső forma. Ráadásul ezt nem kell újra műteni, míg az implantátumokat 10 évente cserélni kell, még akkor is, ha nem okoznak panaszt.”
Hol vannak már a klasszikus királyi sarj lánykák, akik egy kiadós megmentésért cserébe örömmel adják kezüket a fehér lovon érkező, jóképű idegennek? A „Merida, a bátor” című modern mesében a hapsik iszonyúan nyomik, de ez nem baj, mert a főhős úgyis független akar maradni.
