Izé

Ebben az interaktív 360 fokos videóban egy üzenet rejtőzik a családon belüli erőszakról. Ti egyből megtaláljátok?

„Ti hány nyelven beszéltek itthon?” – kérdeztem a Franciaországban tanult olasz-német anya és a Malajziában is megfordult skót apa kiskamasz lányait a család belga konyhájában. A fiatalabbik teli szájjal hármast mutatott. „Impressive!” – bólintottam olyan földről érkezvén, ahol janinak számít, akinek valamiből megvan „A Középfokú”.

„Részvétem a kutya miatt, gyorsan kell egy másik!” – kaptam az SMS-t azon a márciusi vasárnapon, amikor közzétettem, mekkora veszteség ért: meghalt Snoopy. Más pedig arról győzködött néhány óra elteltével, hogy lelki nyomorék leszek, ha időt hagyok magamnak a szenvedésre. Nos, Bello két hónappal később, tegnapelőtt érkezett. Őt közel tudom engedni magamhoz, de azt a két embert talán már sohasem.

Bár elsőre talán kicsit furcsán hangzik a sörben sült csirke ötlete, nálunk rögtön a család kedvence lett. Azoknak is bátran ajánlom, akik egyébként nem lelkesednek az ital kesernyés ízéért, mert egészen különleges aromát kölcsönöz a húsnak. Olyannyira, hogy még a macska is felmászik a tűzhelyre a vonzó illat miatt…

Egy 40 éves nő ma már nem úgy fest, mint ahogy a nagymamája ennyi idősen, de a petesejtjei ugyanolyanok. A harmincévesek csaknem negyedének nincs gyereke, és ha a trend folytatódik, a nők 20-35 százaléka maradhat végleg gyerek nélkül.

„Nekem fontos a pénz. Nem volt olyan kapcsolatom, ahol ilyen vagy olyan módon nem támogattak. Ha ez prostitúció, akkor az is az, hogy ha egy családban csak egy kereső van.”

„Az ünnep nem mindig szabadság, de a szabadság mindig ünnep.” Miközben az utcákat róttam tegnap délután, ez fogalmazódott meg bennem. Az otthoni fenyőillat után magamba szívhattam az idegen, mégis ismerős ablakokon kiszivárgó olajgőz bukéját, a városszéli erdő semmivel össze nem téveszthető, hűvös levegőjét, meg a saját, ajándékba kapott parfümöm aromáját. A szabadság egyszerre ezerféle szagát. Az „ott vagyok, ahol jólesik” érzékekkel közvetített lenyomatát.

Lilára duzzadt, szőröcskés nemi szervű nő guggolt a folyóban annak a videónak az előnézeti képén, ami legfelül fogadott a Facebook hírfolyamban egy kellemes estén. Kíváncsiságom a YouTube tartalmakat illetően mindig is erősebb volt a józan eszemnél, úgyhogy óvatosan rácsusszant az egér. Így néztem – pontosabban tekergettem – végig egy huszonkét és fél percben rögzített, elvileg játszi könnyedségű szülést.

Ezzel a címmel közölte gondolatait egy tehetős családból származó fősulis lány, Rachael Sacks. Azon húzta fel magát, hogy bevásárláskor a pénztáros az előtte sorban álló vásárlóval becsmérlő pillantásokat vetett a felső-középkategóriás táskájára, s őt méregetve megbeszélték, milyen derék dolog magánintézmény helyett az állami iskola. Most az egész világ a tollas fruskát utálja. Szerintem meg érdemes elgondolkodni azon, ami bántja.

A radikális szóról zászlóégető tüntetők, vesszen Trianont kiabáló kopaszok és sokcentis fültágítóval torzított cimpájú, agyontetovált fiatalok jutottak eddig eszembe, akiknek tele van a tökük mindennel. Ráadásul szűklátókörűek is szegények. Most, hogy egy barátomtól megkaptam ezt a jelzőt, újra kellett gondolnom az egészet.