„Egyedül vagyok, és ez most fáj” – tett Eszter barátnőm elképesztő bátorságra, őszinteségre, nyíltságra utaló vallomást a blogján. Kendőzetlenül feltárta a gondolatait egy tabunak számító, végletekig sztereotipizált témában, amire a társadalom fősodra talán csak annyit reagál, hogy ha rossz neked, akkor baszasd meg magad. Úgy érzem, eljött az ideje, hogy én is előálljak a farbával.
Nagy dolgot véghezvinni sohasem könnyű. Főleg akkor, ha még jól rá is parázol. Egy barátnőm például szakdolgozat miatt készül most a hősi halálra, pedig ez már a második neki. Mármint szakdolgozatból, nem hősi halálból – abból az efféle „nagy dolgok” miatt mindannyiunknak sokkal több volt. Mégis feltámadtunk!
„Addig rágta a fülem, amíg be nem adtam a derekam!” – mondja pirulva a lány, majd ábrándos tekintettel a lovagjára pillant. Akire nemrég még azt mondta, hogy unalmas idióta. Még a barátnőket is megkérte, segítsenek levakarni, mert egyedül nem bírja. Aztán átkattant valami, és hirtelenjében Adonisszá változott a nemkívánatos marha; a „könyörgök, felejts már el”-t pedig felváltotta a holtomiglan, holtodiglan. A közönségnek meg illik úgy tenni, mintha ez mindig is így lett volna.
„3. Nagyobb hangsúly került a külsőségekre, mint a személyiségre. Giccses tetoválások, tetovált szemöldök, túl sok festék, ruhák, cipők, ékszerek, műköröm, műcici, műszáj, műhaj, műszempilla, szolárium. Az ezekhez kapcsolódó vásárlási- és divatmánia. Határtalan anyagiasság. Néha szinte érezni, ahogy végignéznek és összeszámolják fejben a cipőm, öltönyöm, órám, stb. árát. Szörnyű...”
A lányok hirdetéseik szerint párkapcsolatban lesznek veled a Facebookon egy hétig, vagy egész nap aranyos üzenetekkel bombáznak majd, hogy garantálják a barátnő-feelinget, esetleg lefotózzák magukat bikiniben egy táblát tartva, amin az áll: odavannak érted.
„Mennyibe kerül a forralt bor?” – kérdezte egyik barátnőm a főváros híres-neves Vörösmarty terén, valamelyik karácsonyi díszkivilágításba burkolt, hangulatos kis bódénál. Azt mondták neki, hogy kétszáz forint per deci. Hirtelen ötlettől vezérelve turistának adtam ki magam ugyanott, és a válasz egy határozott „six hundred” volt.
A japán Institute of Population and Social Security felmérése szerint a fiatal nők 90 százaléka szerint szinglinek jobb lenni, mint amilyen egy házasság lehet. Az országban a harminc év alatti emberek 30 százaléka még soha nem randizott, a 16-24 év közötti nők 45 százalékát nem érdekli a szexuális kapcsolat, vagy egyenesen lenézi azt.
A különleges kultúra és a gazdasági kényszer, a társadalom fejlődése mára sokak szerint kóros irányt vett: nem kell kapcsolattal vesződni, az ezt kiszolgáló helyeken vagy az interneten úgyis meg lehet kapni mindent. Ennek extrém eredménye, hogy néhány ember már fizikálisan képtelen elviselni a másik nemet, megborzonganak, ha csak hozzájuk érnek. Nagy részük férfi, de nők között is előfordul.
www.ize.hu/comments.php?post_id=26134
"Jó látni", hogy már itt is terjed. ;D