A „hogy aludtál?” kérdésre még egy kicsit nehezen emészthető válasz a „kilencvenöt százalékosan”. A „milyen napod volt?”-ra pedig talán nem azt várja az ember, hogy „elég aktív, tizenegyezer ötszázas”. Mármint annyi lépéses, tetszik tudni. Mert én a karácsonyi ajándékom segítségével már ilyeneket bírok mondani. Wittie, a félujjnyi kütyü foglalkozását tekintve aktivitásmérő, így nem meglepő, hogy éjjel-nappal szeret mérni.
„Az ünnep nem mindig szabadság, de a szabadság mindig ünnep.” Miközben az utcákat róttam tegnap délután, ez fogalmazódott meg bennem. Az otthoni fenyőillat után magamba szívhattam az idegen, mégis ismerős ablakokon kiszivárgó olajgőz bukéját, a városszéli erdő semmivel össze nem téveszthető, hűvös levegőjét, meg a saját, ajándékba kapott parfümöm aromáját. A szabadság egyszerre ezerféle szagát. Az „ott vagyok, ahol jólesik” érzékekkel közvetített lenyomatát.
Alsógatya, fülszőrnyíró, hi-tech kütyü, ezerdolláros számítógép. Az angol és amerikai portálok több mint egy hónapja szajkózták, milyen ajándékot érdemes apák napjára venni. Itthon le sem tojták az egészet – berzenkedtek, hogy tengerentúli hülyeség. Pedig szerintem aranyos ötlet, úgyhogy a faterom tegnap kapott is csokit meg puszit.
Rendeljen profin külföldről: könnyítse meg a vámoltatást, és kapja kézhez ajándékait gyorsan.
