Izé

Amikor néhány méterrel előtted Calvin Harris bűvöli a villogó fények mögé rejtett keverőpultot, mögötted pedig tóparti tűzijáték ropog, felmerül a kérdés: merre pislogj? Én a váltakozó stratégiát választottam életem egyik legjobb estéjén, a Balaton Soundon.

„Vazze, ide se mehetünk be…” – révedt Dani a nemzeti dohánybolt sötétített üvege fölött kinyúló cégérre. A tizennyolcas karika kesernyés félmosolyra késztette. „Ja, de minek mennénk? Anyáék hoznak ukránból cigit. Jut neked is” – válaszolta a hajszálnyival idősebb és tapasztaltabb Jani. Ő a tizenötödik születésnapját ünnepelte nemrég.

Hogy vagy? Mi újság? A sablonkérdés mindenkit legalább naponta egyszer utolér. Engem is. Az utóbb időben viszont észrevettem valamit: minél jobban érzem magam a bőrömben, és minél pozitívabb dolgok történnek velem, annál rövidebben válaszolok erre. Az emberi kommunikáció elvárt célja ugyanis mintha többnyire a közös siránkozás lenne.

Szepesi Nikolett könyvében hetvenszer fordul elő a „baszás” szó valamilyen formája. Semmi álszenteskedés, semmi sallang. Csak a lényeg – tetszetős narratívával, kiforrott stílusban. A szétfikázott szennykötet meglepett, lenyűgözött és elgondolkodtatott. Ha mindenki, aki ma írónak tartja magát, legalább ilyet tudna letenni az asztalra, az emberek még lopott ötperceikben is olvasnának. Vagy éppen basznának.

A felettem lakó szomszéd villamosmérnök, én pedig a kísérleti nyula vagyok. Mindig hallom, amikor teker valamit a mosdó alatt, olyankor az egekbe szökik a vérnyomásom. Szerintem áramot vezet a vízbe, attól lehetek rosszul. Hát mit csináljak, aranyom?

Vannak témák, amiktől az asztaltársaság férfi tagjainak üvegessé válik a tekintete és elkalandozik a figyelme. Hölgyeim, ha rákezdünk a következő 10 témára, akkor a legtöbb esetben ne lepődjünk meg, ha elmennek venni még egy sört. Vagy messzebb.

Minél tovább kibírja evés és ürítés nélkül valaki, annál faszább gyereknek, annál profibb munkaerőnek, tehát annál „jólneveltebbnek” számít. Ha új közösségbe kerülök, éppen ezért mindig álmélkodnak rajta: bármilyen élethelyzetben szemrebbenés nélkül előveszem a kajámat, illetve kiballagok a mosdóba. A fényfaló asztrállényeket üdvözlöm, de nekem anyagcserém van.

„Két kisgyerek mellől elmenni hegyet mászni! Ez a fazon sose volt normális…” – állapította meg Dénes, aki mélyen elítélte a felelőtlen embereket. Egyszerűen nem fért a fejébe, miért hódít valaki havas, jeges, mostoha csúcsokat ahelyett, hogy nyolctól négyig a művileg kellemessé tett hőmérsékletű irodában ücsörögne.