Izé

„Nem szégyelli azt a csálé csecsét? Nyolcadikban ilyet csak az Afrika c. könyvben láttam a busman nőknél!” A kommentekből ítélve úgy tűnik, az embereknek fogalmuk sincs róla, hogyan kell egy huszonegy esztendős lány mellének állnia. Tele van a világ tökéletesre műtött, tizedmilliméterre egyforma szilikoncicikkel és mértani középpontban égnek meredő bimbókkal, de néha még ez sem elég.

A jó öreg hőmérő szomorúan gubbaszt az ablakkeret külső felén: már senkit sem érdekel, mit mesél. Kissé pontatlan szegény, mert rásüt a nap, vagy éppen túlzott árnyékban van. Az internet tette őt munkanélkülivé, mely akár egy undok vihart is képszerűen becsempész a falak közé.

 

„A hájasok mániája, hogy mindig melegük van” – magyarázza az egyik, majd ideges mozdulattal bezárja az ablakot, amit fél perce nyitottam ki. Folyik rólam a víz, a sértést már föl sem veszem. A szóról egyébként is a sertés jut eszembe. „Röff-röff, koca!” – tódítja a másik, és gusztustalan torokhanggal tetézi.