Kedves szatír! Miután péntek délután a nyílt utcán kellett félreugranom a combomra célzott kéjsugarad elől, remélem, nem bánod a tegező formulát. Egyébként sem úgy tűnt, mintha bármit is bánnál. Legföljebb azt bántad volna, ha senki sem látja bőszen játszott egykezes szonátád.
Miért hallgatunk a hangulatunkhoz illő zenét egy szerelmi csalódás után?
„Élő adásban káromkodott” – írták Szebeni Istvánról, aki saját karrierje kettétörésének tíz kínos másodpercében éppen otthon durmolt. A médiában így ér utol a végzet: az egyik napon még biztos kenyeret adó, sőt talán dicső pozíciót élvezhetsz, a következőn pedig arra ébredsz, hogy valaki valamiért egy laza bazmeggel kitörölte a múltad, és ellehetetlenítette a jelened.
6 év után került elő az óceánból a fényképezőgép. Hawaii partjainál veszett el, közel tízezer kilométerrel arrébb, Tajvanon találták meg a még működő masinát.
„Utálatkönyv miért nincsen?” – kérdeztem költői jelleggel, miután kivégeztem néhány lélekemelő Müller Péter-kötetet. A válasz nyilvánvaló, persze: a közönyt és az ellenérzést nem kell tanulni, mert magától is megy az embernek.
„Valami bambán bámulható baromságot, de gyorsan!” - szól a legújabb szombat esti programigényem, mivel a tízórás iskolai fejtágítás után képtelen vagyok felfogni bármit, ami gondolkodásra késztet. Így kötök ki mostanság a tévé előtt, betakarózva, egy hatalmas bögre csokis teával a kezemben.
„Á, úgysem lesz semmi baj” - gondoltad, és útnak indultál a hóviharban. Pedig olvastad a neten, bemondták a rádióban meg a tévében: igencsak sanszos a vészhelyzet. Tökösebb vagy te annál, mintsem hogy az időjárás kicsesszen veled!
„Ez valami paródia?” - kaptam föl a fejem, amikor először hallottam ByeAlex dalát a királyi tévé kereskedelmi sónak álcázott eurovíziós válogatóján. Utólag kiderült, nem tévedtem. Ha szerencsénk van, még a végén olyan emlékezeteset nyújtunk a nemzetközi porondon, mint tavaly az udmurt Buranovszkije Bábuski asszonykórus.
A butikok ürességtől konganak. A kirakatok mögötti csillámvilágban magányosan ácsorognak az eladók. Magyarország luxusüzletei kifogynak a kuncsaftokból?
„Hát… éppenséggel megpróbálhatjuk együtt” - morfondírozott magában Zsanna, unott pillantást vetve az őt napok óta randimeghívásokkal bombázó fiúra. A srác nem volt ronda, kinőtt mind a két keze és lába, utóbbi között pedig remélhetően használható szerszámot tartott. Innen végül is egyenes út vezethet a boldogsághoz.
