Izé

Kedves szatír! Miután péntek délután a nyílt utcán kellett félreugranom a combomra célzott kéjsugarad elől, remélem, nem bánod a tegező formulát. Egyébként sem úgy tűnt, mintha bármit is bánnál. Legföljebb azt bántad volna, ha senki sem látja bőszen játszott egykezes szonátád.

Minél tovább kibírja evés és ürítés nélkül valaki, annál faszább gyereknek, annál profibb munkaerőnek, tehát annál „jólneveltebbnek” számít. Ha új közösségbe kerülök, éppen ezért mindig álmélkodnak rajta: bármilyen élethelyzetben szemrebbenés nélkül előveszem a kajámat, illetve kiballagok a mosdóba. A fényfaló asztrállényeket üdvözlöm, de nekem anyagcserém van.

„Élő adásban káromkodott” – írták Szebeni Istvánról, aki saját karrierje kettétörésének tíz kínos másodpercében éppen otthon durmolt. A médiában így ér utol a végzet: az egyik napon még biztos kenyeret adó, sőt talán dicső pozíciót élvezhetsz, a következőn pedig arra ébredsz, hogy valaki valamiért egy laza bazmeggel kitörölte a múltad, és ellehetetlenítette a jelened.

6 év után került elő az óceánból a fényképezőgép. Hawaii partjainál veszett el, közel tízezer kilométerrel arrébb, Tajvanon találták meg a még működő masinát.

Giorgio telefonját nyomogatva caplatott a stégen át a sétahajóra. Magasról tett rá, hogy előtte tornyosul a Notre-Dame, meg körülötte hullámzik a Szajna. Csámcsogva lerogyott Mitsuko mellé, aki táblagépén keresztül szemlélte a tájat. Én pedig őket bámultam hitetlenkedve, mielőtt ráeszméltem volna a helyzet abszurditására.

Az Oszakában élő 115 éves Okava Miszao esete azért foglalkoztatja a japán kutatókat, mert az általuk a hosszú élet titkának tartott három tulajdonságból csak kettővel rendelkezik: míg akaraterejére és kíváncsiságára nem lehet panasz, addig korántsem nevezhető társaságkedvelőnek.

„Nem hiszem el, hogy már megint ideszarik ez a kis mocsadék!” - dühöngött Takács papa a nappaliban. A húsvéti locsolkodás miatt harmadnapos férfi összeráncolt homlokkal, enyhén vicsorogva meredt a lába előtt éppen bogyósorozatot gyártó törpenyúlra.

„Valami bambán bámulható baromságot, de gyorsan!” - szól a legújabb szombat esti programigényem, mivel a tízórás iskolai fejtágítás után képtelen vagyok felfogni bármit, ami gondolkodásra késztet. Így kötök ki mostanság a tévé előtt, betakarózva, egy hatalmas bögre csokis teával a kezemben.

Poénos feliratokat tesznek az arcképére, sült krumplit montíroznak a fejfedőjének helyére, kecskét illesztenek a testére - röviden szólva viccet csinálnak belőle. A kedden beiktatott Ferenc pápa ilyen internetes humorkultuszba érkezett, de a KDNP szerint bíróság előtt kellene felelniük az „elkövetőknek”.

„Ez valami paródia?” - kaptam föl a fejem, amikor először hallottam ByeAlex dalát a királyi tévé kereskedelmi sónak álcázott eurovíziós válogatóján. Utólag kiderült, nem tévedtem. Ha szerencsénk van, még a végén olyan emlékezeteset nyújtunk a nemzetközi porondon, mint tavaly az udmurt Buranovszkije Bábuski asszonykórus.