Szóval a burzsuj puncivadász felpróbált egy újabb cukormadárkát. Ez még önmagában nem adna okot a fröcsögésre - az már viszont bőven, amit mögé látsz. Érdemes elgondolkodni rajta, mire fel ez a nagy kiakadás. Mondom, miért nem tartom helyénvalónak a mocskolódást.
Talán „szeretetből” csinálják. Talán nem is tudnak róla. De ott vannak a közeledben, és folyton azon munkálkodnak, hogy rombolják az önbizalmadat. Pedig csak azét lehet, aki hagyja.
De nekem van pofám, méghozzá nem is kicsi, úgyhogy most végre megtudhatod. Rám akarod majd borítani az asztalt miatta, előre szólok.
Kezdjük ott, hogy méltatlan helyzet szerintem nincsen. Azért írtam idézőjelben. Mindennek oka és célja van, amit meg kell élned. Erről szoktak megfeledkezni a díszbarátok és az önjelölt guruk, akik kézzel-lábbal ösztönöznének a továbblépésre. Márpedig erőnek erejével nem léphet tovább, aki nem áll készen.
Öt izé, hat akármi, hét kárikittyom. Könnyen fogyasztható női anyagok tizenvalahány perc alatt, futószalagon. Megírtam belőlük legalább kétezer darabot. Azt hittem, az ötletek egyszer majd elfogynak, ám egy e-mail piszkozatban még mindig végiggörgethetetlenül sok vár a sorára. Mégsem érdekel olyan munkalehetőség, ahol ez lenne a feladat. Merthogy…
Ironikus, hogy az a nemzet akar vasfüggönyt emelni a többi ellen, amelyiknek a tagjai elképesztő korlátokkal élnek a fejükben. Olyanokkal, amik a világ végére is elkísérik őket, hogy aztán ott lehessen okot találni az elégedetlenkedésre.
Hogyan látod magad öt év múlva?” – kérdezték tőlem. „Boldognak. Úgy, hogy azt csinálom, amit szeretek” – vágtam rá teljes természetességgel. Szerintem nyilvánvaló volt a válasz, az asztal másik végéről viszont úgy néztek rám, mint valami eltévedt E. T.-re.
Bruce Jenner nőként folytatja. Nincs könnyű dolga. Olyan korban vállalta ezt a feladatot, amikor Botticelli Vénuszát tízből kilencen elküldenék mellnagyobbításra és zsírleszívásra, de még úgy is szétretusálnák, mielőtt rátennék valami színes-szagos magazin címlapjára.
Társadalmunk valamiért úgy működik, hogy a hülyeségre még nagyobb hülyeséggel dívik felelni. Mintha attól helyrebillenne az egyensúly, és győzne a rossz fölött a jó. Én meg csak lesek – például az ilyen mekis-szoptatós történetek hallatán –, hogy mégis melyik bolygón vagyok.
Én mondjuk nem ítélkeztem soha felettük, de megértem azt, aki leribancozza Linduskát. Linduska egyes körökben közismert prostituált volt, egy éjszaka 300e-be került vele (ráadásul elég gyenge eresztés állítólag, már ha az ember nem egy fadarabhoz szokott). Ettől teljesen független, amit a blog írója állít, hogy agysebész, vagy nem agysebész. Ha ribanc, akkor igenis ribanc. Biodíszletként meg kit érdekelnek az érzései, értékrendje? Kedves Ferit biztos nem.