Egy ultrahangfelvétellel kezdődött minden. Fruzsi mámorosan szorította szívéhez a leletet, másik kezével pedig a telefonját kereste. „Nézzétek, itt a kisbabám!” – biggyesztette a Facebookra fotózott, fekete-fehér homálytengerhez, aztán várta, hogy érkezzenek a gratuláló lájkok és kommentek.
„Elegem van, betelefonálok a tévébe!” – prüszkölte Teri, miután a vadul csörgő készülék kijelzőjén megpillantotta a szemétláda főbérlő nevét. A mocskos burzsuj az istennek sem akarja megérteni, hogy ételre is alig jut, nem még a fél év alatt felhalmozódott hátralékra.
„Régen is kinyírtak fiatal csajokat, azt’ mégse volt velük ennyire tele a média!” – állapította meg lakonikus tömörséggel egy ismerősöm. A megölt és valószínűleg megerőszakolt pécsi lány esete több tanulsággal is szolgál, ám a legfontosabb, hogy ér(t)-e valamit a példaértékűnek minősített internetes megmozdulás.
„Vettem egy ilyen okostelefont, azt’ buta, mint a seggem, érted? Adtam érte egy csomó pénzt, erre mit csinál? Csak angolul ír ki dolgokat. Ideges leszek rá, elkezdem össze-vissza nyomogatni, azt’ még több mindent ír ki…” – panaszkodik a medence szélébe kapaszkodva Karesz, a tetovált kopasz.
Ha a fejedre esik egy kutya, káros lehet az egészségedre – derül ki a híradóból. De azt sem mulasztja el közölni a média, hogy nyáron kenegessük a valagunkat, s igyunk sokat. Mi pedig kitörő lelkesedéssel nézzük, hallgatjuk, olvassuk a hírérték nélküli infókat.
„Nem szégyelli azt a csálé csecsét? Nyolcadikban ilyet csak az Afrika c. könyvben láttam a busman nőknél!” A kommentekből ítélve úgy tűnik, az embereknek fogalmuk sincs róla, hogyan kell egy huszonegy esztendős lány mellének állnia. Tele van a világ tökéletesre műtött, tizedmilliméterre egyforma szilikoncicikkel és mértani középpontban égnek meredő bimbókkal, de néha még ez sem elég.
Jól néz ki a fákkal-bokrokkal teli 20 emeletes társasház, de én inkább szivesebben megyek kirándulni a a gyönyörű-varázslatos erőben!!! :))
