Izé

Az egyik legelcsépeltebb közhely a külföldi munkavállalást ellenzők körében az, hogy aki másik országban képzeli el a jövőjét, az a könnyebb megoldást választja. Nos, aki elolvassa Erika németországi történetét, aligha gondolja majd ezt, ő ugyanis alaposan megharcolt azért, hogy mostanra elmondhassa: megtalálta a helyét és már tudja, hol a jövője.

Egy német asszony nem akart hinni a szemének mikor elveszett gyűrűjét megtalálta. Már három éve kereste és végül egy krumpliból került elő, amelybe belenőtt.

Apukám éppen annyival idősebb nálam, mint Vajna Tímeánál újdonsült férje, Andy. Ez számszerűsítve harmincnyolcat jelent, ami kispálya Faludy György és Fanny hatvanötös – és furcsamód hitelesebb – magyar celebrekordjához képest. Egy ideje tudatosan próbálom félretenni az előítéleteimet. Basszus, ilyenkor nehezen megy.

Nem tudsz úgy tévét nézni manapság netto egy órán keresztül, hogy ne furakodna az arcod elé valami éjjel-nappal duglak szanaszerteszéjjel Budapest szintű szexuálpszichopata, debil kreténség, ahol a csajok a „kapaszkodjunk fel minél több farok segítségével a médiába” elv szerint vegetálnak, ipari előállítású végtermékké silányítva saját testüket.

Minden betegség, nemcsak a rák az agy egy bizonyos területének felügyelete alatt áll és összefüggésbe hozható valamilyen előzetes pszichikai traumával...

...a mellrákot az anya-gyermek típusú illetve a partner-konfliktussal hozták összefüggésbe. Ez a fajta összetűzés mindig az agy tejtermeléséért felelős részén okoz elváltozást...

Érdekházasságot, birtokegyesítést, vagyonhalmozást, politikai indíttatást szokás emlegetni Orbán Ráhel és Tiborcz István menyegzőjének kapcsán. A szántszándékkal ízléstelenített, dollárjeles-szivecskés álmeghívók – amelyek az interneten keringenek – ékesen bizonyítják a magyarok párkapcsolati előítéleteit, illetve bőséghez való viszonyát

Amikor néhány méterrel előtted Calvin Harris bűvöli a villogó fények mögé rejtett keverőpultot, mögötted pedig tóparti tűzijáték ropog, felmerül a kérdés: merre pislogj? Én a váltakozó stratégiát választottam életem egyik legjobb estéjén, a Balaton Soundon.

Nem lehet csak úgy fotózgatni jövő tavasztól. A Polgári törvénykönyv ugyanis előírja, hogy engedélyt kell majd kérni az ábrázolandó személyektől a kattintáshoz. Médiamunkásként illene beállnom a fújoló, azerbajdzsáni közállapotokat emlegető sorba. Aligha fogok, mert maga az elképzelés szégyenszemre nekem tök ésszerűnek hat.

Szepesi Nikolett könyvében hetvenszer fordul elő a „baszás” szó valamilyen formája. Semmi álszenteskedés, semmi sallang. Csak a lényeg – tetszetős narratívával, kiforrott stílusban. A szétfikázott szennykötet meglepett, lenyűgözött és elgondolkodtatott. Ha mindenki, aki ma írónak tartja magát, legalább ilyet tudna letenni az asztalra, az emberek még lopott ötperceikben is olvasnának. Vagy éppen basznának.

A kutya nem nyüszített, nem vonyított, egész egyszerűen a koporsóra helyezte a mancsát, így tisztelgett elhunyt társa előtt...