Tizennyolc cikk két nyelven - „mindössze” ennyit kértek tőlem holmi háromsoros, sok címzettes válaszlevélben. Mondanom sem kell: tök ingyen. Ha napokon belül teljesítem, csöppnyi esélyt kapok egy talán létező pozíció betöltésére. Vagy egy leszek a több tucat palimadár közül, akik örömmel biztosítják a potya tartalomhegyeket.
A butikok ürességtől konganak. A kirakatok mögötti csillámvilágban magányosan ácsorognak az eladók. Magyarország luxusüzletei kifogynak a kuncsaftokból?
Ha egy krémesen habzó és isteni illatú szappanra vágysz, ami nem tartalmaz felesleges adalékanyagokat, akkor próbáld ki az alábbi illatszappan receptet!
Ha összedobsz egy blogposztot, újságírónak nevezheted magad. Kedvenc dalod refrénjének megértésekor átfut az agyadon, hogy fordítónak kellene állnod. Pontosan kettévágott zsömléd pedig a mérnöki pálya lehetőségét villantja fel előtted. De „online marketing specialistának” szegődni a legkönnyebb, mert ahhoz csak Facebook meg Google szükséges.
„Fenemód jóképű vagyok, ráadásul okos is, a humorom pedig visszafoghatatlanul sziporkázik” - sugallja minden nőnemű élőlény felé Vendel, aki főleg a közösségi média közbeiktatásával érzi magát nyeregben. Úgy véli, szívdöglesztő mivolta női sóhajokkal kísért lájkzáporra ítéli, s a jövőben nemcsak a számítógép előtt szeretne önjelölt kaszanovaként tündökölni.
Négy patinás egyetemünk kommunikáció tanszéke egy emberként, közös állásfoglalásban jelentette ki: azért van szükség képzésük állami finanszírozására, hogy az újságírók ne nevezzék Bayer Zsolt módjára „kártékony állatoknak” a cigányokat, hiszen az roppant szakmaiatlan.
„Odanézz, Cilikém! Szerinted ezt elhiszi a nép?” – bökött egy pufidzsekis nő az újságosstandon csalogató friss pletykalap felé. Az volt a címoldalon, hogy a fitneszguru megjárta a másvilágot, ahol találkozott elhunyt szeretteivel, de inkább visszajött lefogyasztani az élőket.
„Töltött káposzta, halászlé, tyúkleves… Bangó Margit karácsonykor ragaszkodik a hagyományokhoz” – szólt Szellő István a szüleim szobájában a híradó jól ismert szignálja után, én pedig elgondolkodtam rajta, ki tett a zserbóba marihuánát.
„Sok hülye!” – gondolta a világvége estéjén Szidónia, mintha elfelejtette volna: néhány hónappal ezelőtt ő is azt fontolgatta, mi legyen az utolsó vacsora. December elején viszont világossá vált, hogy nem telik a tervezett pezsgőre és kaviárra, így inkább hagyta magát elterelni spirituális irányba.
