„Nem adom a pasimat!” – sziszegte fogai között Lejla, s gyanakodva pislogott mindenkire, aki szóba állt választottjával. Szerette volna elhinni, hogy kelendő az ő mackókája. Úgy érezte, párkapcsolata az egyetlen vagyona; márpedig csak az lehet igazán értékes, amit más is annak tart.
Allergia esetén nem megoldás, ha „kopasz” állatot választ, ahogy az sem, ha egyedül antihisztaminnal próbálkozik.
„Utálatkönyv miért nincsen?” – kérdeztem költői jelleggel, miután kivégeztem néhány lélekemelő Müller Péter-kötetet. A válasz nyilvánvaló, persze: a közönyt és az ellenérzést nem kell tanulni, mert magától is megy az embernek.
„Siess, Mackókám! Még le akarom borotválni a lábam vacsi előtt, mert úgy nézek ki, mint egy jeti!” – kiáltotta a lány az ajtó tömör anyagába, mely halk rotyogtatás ritmusára, mély hangon válaszolta: „bébi, tudod, hogy a kávétól mindig rám jön a szapora…”
„És a másik egy százalék?” - kérdezte a könyvelőm így adóbevallás idején. „Hát az inkább maradjon a NAV-é…” - válaszoltam félmosollyal és őszintén. Mert bár reformátusnak kereszteltek, nincs az az egyház, amelyiknek akár egy fillért is adnék. A hit ugyanis számomra sokkal összetettebb jelenség.
Tizennyolc cikk két nyelven - „mindössze” ennyit kértek tőlem holmi háromsoros, sok címzettes válaszlevélben. Mondanom sem kell: tök ingyen. Ha napokon belül teljesítem, csöppnyi esélyt kapok egy talán létező pozíció betöltésére. Vagy egy leszek a több tucat palimadár közül, akik örömmel biztosítják a potya tartalomhegyeket.
Az egyik hipermarketben kilenc oszlop margarinra jut két oszlop vaj, és hasonló az arány a többi üzletben is. De vajon abban a két oszlopban melyik az igazi, a legfinomabb vaj? Feltérképeztük a hazai választékot, és szomorúan beálltunk a sor végére.
„Oszt’ te fogol ótatni influenza ellen?” – fordult egyik idős asszony a másikhoz az orvosi rendelő várótermében. „Á, fogalmam sincsen, nem értek én ehhez. Lehet, szélnek eresztem inkább a csirkéimet…” – válaszolta komótosan a kérdezett, mert valami összefüggés rémlett neki a tollasokat és a vírusokat illetően.
„Jól nézek ki, csinos vagyok, dekoratív vagyok! Nem igaz, hogy nem tudsz adni valami melót!” – visítja a telefonba mellettem egy lány a zebra előtti pirosnál. Hajszál választja el a „bottal se” kategóriától, de túlburjánzó önbizalma meggyőzi róla: az emberek most is szépsége miatt bámulnak rá tátott szájjal.
Ha igaz, hogy a dohányzás 10 perccel megrövidíti az életet, a szex 15 perccel meghosszabbítja, akkor a dohányosoknak szeretkezniük kell az életükért?
