A vagyoni különbségeket jótékonyan takaró iskolaköpeny hozzájárult annak idején, hogy Hoffmann Rózsából egészséges lelkületű felnőtt, évtizedekkel később pedig gyümölcsöző ötletekkel szolgáló oktatási államtitkár legyen. Miért ne juthatna e kegyből minden mai gyereknek?
Az áruházi jégkrémevő illemleckéje
A fazon természetellenesen szétterpesztett lábakkal vesztegel a szupermarket pénztáránál, s hangosan cuppog egy kicsi és színes, gyerekeknek szánt jégkrémcsodán. Nyála komótosan a joghurtomra fröccsen, de a saját kezére is jut belőle bőven. „Mert megtehetem” – sugározza minden porcikája, mire rájövök, hogy megint rossz sorba álltam.
Csak a pénzre megyek - hirdeti a Nike felsője, pedig az olimpiát kéne reklámoznia. Menő, vagy ciki kiírni magunkra, hogy ribancok vagyunk?
„Elegem van, betelefonálok a tévébe!” – prüszkölte Teri, miután a vadul csörgő készülék kijelzőjén megpillantotta a szemétláda főbérlő nevét. A mocskos burzsuj az istennek sem akarja megérteni, hogy ételre is alig jut, nem még a fél év alatt felhalmozódott hátralékra.
Előd kiábrándult mindenből, de főleg a közéletből. Elege lett abból, hogy egyre többet kell dolgoznia egyre kevesebb pénzért, miközben a zsidók gazdagodnak, a cigányok bűnöznek, a politikusok hazudnak, a buzik meg felvonulnak. Hát hogy képzelik, miközben az ország és benne az ő sorsa egyre csak hanyatlik?
„Vettem egy ilyen okostelefont, azt’ buta, mint a seggem, érted? Adtam érte egy csomó pénzt, erre mit csinál? Csak angolul ír ki dolgokat. Ideges leszek rá, elkezdem össze-vissza nyomogatni, azt’ még több mindent ír ki…” – panaszkodik a medence szélébe kapaszkodva Karesz, a tetovált kopasz.
A média távolról pálmafás lagúna, közelről viszont rothadó mocsár, amiben jó néhány varangy úszkál. Hiába a benne eltöltött évek és a tűrhető állatismeret, bármikor adódhatnak kellemetlen helyzetek. Ilyen például, ha az elvégzett munkáért nem fizetnek.
