Kétféle ember van: az egyik beszél a munkáról, a másik meg csinálja. Többkörös interjúk, monoton meetingek, félórás telefonbeszélgetések, terjengős levelezések… Úgy tapasztaltam, hogy semelyiknek sincs értelme. Mert aki tudja, mit akar rám bízni, röviden és velősen közli. Aki pedig nem tudja, azzal minek csevegni?
Mi a közös Gazsiban, Daniban, Csengben, Musztafában és Abdulban? Mindannyian muffra vadásznak a fővárosi éjszakában, a „nem” szócska pedig az összes nyelven ismeretlen számukra. Megnyerőnek szánt vigyor mögé bújtatott kétségbeeséssel közelítenek feléd, s egyetlen fegyver ellenük a menekülés.
„Ennyi?” – kérdeztem hitetlenkedve, miután meghallgattam a lázadó popdíva legújabb számát. Két és fél évig kellett várni rá, de nem lett több holmi közepes rádiódalnál. A tegnap debütált klipben pedig egy kéz alakú melltartó a legdurvább. Azóta is egy százas csomagnyi papír zsebkendő társaságában heverem ki a csalódást.
Kirúgták a Blikk egyik újságíróját, miután Facebook-bejegyzésében összefekvésnek titulálta a kettős nemi erőszakot, és lesunázta annak áldozatát. „Majd máskor nem iszod ájultra magad, ribi!” – tette hozzá. Droppa Gergely később törölte a posztot, aztán bocsánatért esedezett. Én nem fogok, amiért korábbi szavaival értek egyet.
Tényleg meg kell innunk két és fél liter vizet naponta? És a kisgyerekeknek? Lehetséges-e túl sokat inni? Káros-e a sok só az ásványvízben? És a szénsav? Minden, amit az ásványvízről feltétlenül tudni kell.
„Két kisgyerek mellől elmenni hegyet mászni! Ez a fazon sose volt normális…” – állapította meg Dénes, aki mélyen elítélte a felelőtlen embereket. Egyszerűen nem fért a fejébe, miért hódít valaki havas, jeges, mostoha csúcsokat ahelyett, hogy nyolctól négyig a művileg kellemessé tett hőmérsékletű irodában ücsörögne.
Mázlista vagyok, kérem szépen. Ismerőseim jelentős része ugyanis életmódguru lett. Elég belépnem a Facebookra, hogy tudjam, mit szabad ennem, és mit nem. Az összes tanácsot összegezve kiderül: csak a mindenmentes izépor jó, méghozzá kétszer átszűrt forrásvízben, főleg titánium kanállal elkeverve. De ebből legalább napi hatszor lehet enni – igaz, kis mennyiségben.
„Élő adásban káromkodott” – írták Szebeni Istvánról, aki saját karrierje kettétörésének tíz kínos másodpercében éppen otthon durmolt. A médiában így ér utol a végzet: az egyik napon még biztos kenyeret adó, sőt talán dicső pozíciót élvezhetsz, a következőn pedig arra ébredsz, hogy valaki valamiért egy laza bazmeggel kitörölte a múltad, és ellehetetlenítette a jelened.
Az Oszakában élő 115 éves Okava Miszao esete azért foglalkoztatja a japán kutatókat, mert az általuk a hosszú élet titkának tartott három tulajdonságból csak kettővel rendelkezik: míg akaraterejére és kíváncsiságára nem lehet panasz, addig korántsem nevezhető társaságkedvelőnek.
\"Mit szabad gondolnia egy újságírónak?
Nem szabadna azt gondolnom, hogy egy berúgott kamasz maga is felelős azért, amit a mámoros éjszakán vele csinálnak. Nem szabadna azt gondolnom, hogy a cigányok között is akadnak, akik lopnak. Nem szabadna azt gondolnom, hogy emberi kapcsolatokról is kitálalhatok egy nyilvános blogon. Leírnom meg pláne nem volna szabad mindezt, de leszarom.\"